„Van valami a zenélésben, ami kell az élethez” – Presser Gábor 75 éves
2023. május 27., szombat 07:04
Május 27-én hetvenöt éves Presser Gábor Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, előadóművész, számtalan nagy sláger és musical komponistája.
Konzis évek, Omega és a kezdetek
Presser Gábor 1948. május 27-én született Budapesten. A család a Dob utcában lakott, édesapja a Klauzál téri Vásárcsarnokban dolgozott, a gyerek Gábor iskola után segített neki. A házban, ahol éltek, felettük lakott a világhírű zeneszerző Seress Rezső, de ugyanebben az épületben élt Beamter Jenő (Bubi) vibrafonművész, sőt Vadas Zsuzsa, az ötvenes évek híres dizőze is. Presser gyakran járt fel Seresshez beszélgetni, gyakorta meghallgatták együtt a Szomorú vasárnap különböző feldolgozásait is.
“A Bartók Béla konziba jártam, ahol a délutáni és esti zeneórák kegyetlenül kemények voltak. Nem csak a klasszikus zene érdekelt, a szünetekben hallás után játszottuk a Beatleseket. Évfolyamtársam volt Mihály Tamás, akit 1967-ben elhívtak az Omegába basszusgitárosnak. A legtöbb zenekar akkor még angolul énekelt, de az Omegában volt érdeklődés a magyar számokra és Misin keresztül én is odakerültem” – idézte fel.
Az első Omegának írt Presser-dal, a Nem új a Nap alatt semmi 1967-ben jelent meg kislemezen; szövegíróként S. Nagy István volt feltüntetve. A zenész megjegyezte, hogy már előtte írt számokat az Omegának Verebes István szövegeivel, de ezeket a Sanzonbizottság nem engedélyezte, társszerzőként szükség volt egy bejáratott névre. Később a zenekarvezető, dobos Laux József felesége, Adamis Anna lett a zenekar szövegírója.
Az Omegában Presser Somló Tamást váltotta, csak néhányszor játszottak együtt. Ott volt az 1968-as angliai turnén és zeneszerzőként jegyzett szinte valamennyi Omega-dalt az első három lemezen (Trombitás Frédi…; 10000 lépés; Éjszakai országút). De 1971-ben kilépett és alapító tagja lett a Locomotiv GT-nek. Ide csatlakozott be 1973-ban Somló Tamás (ének, basszusgitár, szaxofon), abban az évben jelent meg a Bummm! című lemez.
LGT
“Óriási hatással volt rám az az angliai hullám, ami a Beatlest követte: a Cream, a Jethro Tull, a Led Zeppelin, a Traffic popdalok helyett a hangszeres zenére fektette a hangsúlyt. Én is ennek lettem a rabja, ezért mentem az LGT-be” – fejtette ki.
Az LGT (amelynek 1977-re kialakult végső felállásában Karácsony János gitározott és énekelt, Solti János pedig dobolt) máig érezhető hatást gyakorolt a magyar rockzenére. A csapat supergroupként indult, háromszor átalakult, 1992-ben elbúcsúzott, később visszatért, 2002-ig tizennégy stúdióalbumot és számos más lemezt készített. Utoljára 2013-ban Alsóörsön léptek fel, Somló Tamás 2016-ban elhunyt, akárcsak Laux József.
„Aki zenésznek született, soha nem akarja abbahagyni a koncertezést. Van valami a zenélésben, ami kell az élethez vagy az életben maradáshoz. Itt nem feltétlenül az anyagi dolgokra gondolok, hanem arra, hogy játszani kell.” (Presser Gábor)
“Nem lesz többé LGT, de nem telik el nap, hogy a zenekar ne jutna eszembe, folyamatosan bennem él. Nagyon hosszú és mély periódus volt ez az életemben” – fogalmazott Presser Gábor. Hozzátette: nincsenek kedvenc LGT-lemezei, de a zenekar utolsó néhány évében, koncertekre készülve az volt a zenekari közmegállapodás, hogy a Bummm! mellett a dupla Loksi-lemez (1980) volt a két csúcspont.
Közös munka Sztevanovity Dusánnal, A padlás
Az 1977-ben megjelent első Zorán-albummal és a Zene (Mindenki másképp csinálja) című lemezzel kezdődött Presser Gábor zeneszerzői együttműködése Sztevanovity Dusán szövegíróval, amely a mai napig tart. Az LGT mellett olyan előadók számára írtak dalokat, mint Katona Klári vagy Zorán, közös munkájuk a harminc évvel ezelőtt a Vígszínházban bemutatott zenés darab, A padlás is.
“Kezdetben sokat dolgoztunk a zongora mellett, lejátszottam a dalokat, Dusán írt rá, közben beszélgettünk. Később külön-külön otthon dolgoztunk, és amikor találkoztunk, már csak kisimítottuk a dolgokat. Manapság a legtöbbször az történik, hogy Dusán ad témánként három-négy dalra elegendő szövegvázlatot, és én ebből összerakosgatom a végeredményt. A legfrissebbel, ami Rúzsa Magdinak készül, a napokban végeztünk” – tette hozzá.
A Vígszínház és a Képzelt riport…
Presser Gábor több mint negyven éve a Vígszínház zenei vezetője. Első színpadi műve az 1973-ban bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról volt. A padlás pedig már túl van az ezredik előadásán és nincs Magyarországon kőszínház, ahol ne játszották volna.
“Dusánnal anno öt napra elmentünk a zsennyei alkotóházba, hogy befejezzünk egy Zorán-lemezt, de ő előállt a tévés mesesorozatnak szánt A padlás szinopszisával. Így aztán nekiláttunk ennek is, a Nem szólnak a csillagokat rögtön meg is írtuk ott, aztán bevittük az elkészült vázlatokat a Vígszínházba” – mesélte.
„A konzervatóriumban volt egy – sajnos csak kevesek által – nagyra becsült tanár, Tantos György, aki azt mondta: „nagyon fontos, hogy megtanulj úgy játszani, mint a példaképeid, s ha ez sikerült, akkor próbálj meg nem úgy játszani, mint ők, mert különben nem lesz belőled senki”. Próbálok” – mondta egy interjúban Presser Gábor.
A színpadi műveken kívül 585 dalt írt eddig. “Nem írok megrendelésre. A zeneszerzés számomra tanulás, a zongoránál ülni a legjobb vigasz, nekem mindenre megoldás. Lenyűgöz a dal mint keret: három percben összehozni egy világot nehéz és ellenőrizhető műfaj”.
„Szeretet és alázat kell ahhoz, hogy a bőrébe bújhass annak a művésznek, aki megbízott téged azzal, hogy zenét írjál neki. Talán ez kissé közhelyesen hathat, de így van. Meg kell próbálnod mindent magadban átélni, érezni, hogyan énekli majd el, hogyan állna neki jól a dal” – vallja alkotói folyamatairól a szerző.
Saját albumain, mint például a Csak dalokon vagy az Angyalokés embereken, neves külföldi művészek közreműködésével énekelte dalait. Emellett olyan emlékezetes filmzenék is fűződnek nevéhez, mint az ikonikus Nagy utazás.
Amerikában a Padlás
Arról, hogy visszatérnek-e Amerikába a Padlással, ami tavaly még a Broadwayre készült és amelynek az olvasópróbái is lezajlottak, úgy nyilatkozott a Forbes-nak: „Amerikában is csúszik minden, és nem tudjuk, mikor lehet felszedni újra az elejtett szálakat. Meg kell próbálnunk fegyelmezetten kivárni ennek a végét. Az biztos, hogy nincs értelme légvárakat építeni. Most nem lehet tudni, hogy mi lesz a Padlás sorsa vagy a mi sorsunk.”
Jön a Pinokkió
A Vígszínház decemberben mutatja be a Pinokkió című előadását, amelynek szintén Presser Gábor a zeneszerzője – hívta fel a figyelmet az Index. A legendás zenész korábban a Játszótársak című YouTube-műsorban szerepelt, amelyben elmondta, hogy amikor Rudolf Péter megkereste őt a Pinokkió ötletével, annyit mondott neki: „Csak öt-hat dal kell. Most tényleg, mi az neked?” A Vígszínház igazgatója végül meggyőzte Pressert, kiegyeztek az öt-hat dalban, mert a mostaninál nem akarnak zenésebb színház lenni.
Presser Gábor arról is beszélt, hogy miért fontos számára a készülő előadás, ami egy bejelentéssel is felér.
„Valószínűleg már nem írok több zenés darabot, és rohadtul nem mindegy, hogy az utolsó milyen lesz. Ez a Pinokkió tétje. Ennél nagyobb tétet nem is tudok”
– fogalmazott.
Szólóelőadóként is dolgozik
Szólóelőadóként a nyolcvanas évek eleje óta dolgozik. Sokszor aggatták rá a melankolikus jelzőt, amiért többnyire szomorkás dalokat énekel, de ő másként látja. “Koncertjeimen a közönség sokat nevet, dalaimban szerintem sokkal több az irónia, mint a melankólia, éppen ettől működnek”.
Számos díjat kapott a munkájáért: Erkel Ferenc-díj (1977), Érdemes Művész (1990), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994), Huszka Jenő-díj (1996), Artisjus-díj (1999), Kossuth-díj (2003), Prima Primissima díj (2004), Pro Urbe Budapest díj (2009), Budapest XIII. kerületének díszpolgára (2010), Radnóti Miklós Antirasszista díj (2011), Erzsébetváros díszpolgára (2019).
Presser Gábor szerint: „Az életnek sok mozzanata tud inspiráló lenni… Én nem hiszek ebben a múzsa dologban se nagyon, pedig nagy tisztelettel viseltetek a hölgyek iránt. Régen azt mondtam, hogy nem várok a múzsa csókjára, hanem ha már ott van, én csókolom meg őt.”
Forrás: Színház Online, MTI, 24.hu, Index