Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció 2021. október 24-én mutatta be a Nem baj, majd megértem című darabot Bodor Johanna azonos című regénye alapján, Szikszai Rémusz rendezésében. Gyabronka József színésszel beszélgetett az előadás kapcsán Bordás Katinka a Jurányi Latte sorozat részeként.

Bodor Johanna azt nyilatkozta nekünk, hogy a Nem baj, majd megértem szereplőgárdájából Önt ismeri a legrégebbről, egészen pontosan akkor ismerkedtek meg, amikor ő először Magyarországon járt. Emlékszik az első találkozására Bodor Johannával?
Igen, és ez az alkalom sokszor eszembe jutott a próbaidőszak alatt. Annak az embernek, a barátomnak a kertjében találkoztunk először Johannával, aki őt feleségül vette, akinek köszönhetően átköltözött Magyarországra. Nem volt köztudott, de én tisztában voltam a helyzetükkel. Akkoriban elég gyakori volt a névházasság, mert sokkal könnyebb volt így átjutni a határon, és letelepedni.

Olvasta Johanna könyvét?
Igen és tetszett. Sok olyan dolgot tudtam meg belőle Romániáról meg az ott élő magyarokról, ami korábban nem volt egyértelmű.

Milyen volt az előadáson dolgozni?
Egyrészt szeretem az olyan darabokat, ahol mi, színészek is beleszólhatunk a „gyártásba”, nem azért, mintha féltékeny lennék az írókra, dramaturgokra, hanem azért, mert szeretek belenyúlni a szövegbe, és részben zenei, részben saját élményekből táplálkozó ötleteket adni az előadáshoz. Attól mindig valahogy személyesebb és élvezhetőbb lesz. Szerintem nézőként van valami vonzó abban, ha olyat látunk a színpadon, amit az előadó a magáénak érez.

Másrészt jópofa próbafolyamat volt, mert egyfolytában történeteket meséltünk, hogy megismerjük egymást, mert korábban nem dolgoztunk együtt Bánfalvi Eszterrel, Kerekes Évával, Ötvös Andrással és Szikszai Rémusszal. Mint mikor az ember ismeretlenekkel beszélget, mindenki elmeséli a saját életét. Nagyon megszerettem őket.

Úgy tudom, hogy a Nem baj, majd megértem előadások előtt parizeres szendvicsekkel lepi meg a kollégáit.
Erről maga honnan tud? Ezt állítólag Garas Dezső mondta – Bánfalvi Eszter szerint -, hogy ami a premieren megtörtént, annak meg kell ismétlődnie az előadásokon. Így gyakorlatilag egy felhívást kaptam arra, hogy mivel parizeres szendvics volt a premierajándék, akkor annak minden előadás előtt ott kell várnia a többieket az öltözőben. Valójában a szendvicseknek az a története, hogy a Nem baj, majd megértem-et az Ördögkatlan Fesztiválon mutattuk be, ahol együtt lakott a csapat egy vendégházban, aminek volt egy közös étkezője. Reggelente bevásároltam a helyi közértben: vittem haza a zsemléket, parizert, vajat, paprikát stb. Gyakorlatilag mire mindenki felkelt, és kitámolygott a szobájából, ott volt a reggeli az asztalon. Ez vált hagyománnyá. 

Itt jöhet a képbe az, hogy az előadásban a nemzet atyját, Nicolae Ceaușescu-t is megformálja.
Érdekes, mert érinthetetlen despotának, gazembernek ismertük meg Ceaușescu-t, és egyszer csak két megrettent embert láttunk a TV-ben, akiknek véginéztük a kivégzését. Mi egy abszurd jelenetben mutatjuk meg Ceaușescu-t, amiben Johanna leírja a találkozását a házaspárral: a balettkar tagjaként egy parkavatáson vett részt, ahol Ceaușescu kiszúrta őt, meg a tütüjét.

Bodor Pál, Johanna édesapja a másik valós személy, akit alakít. Őt ismerte személyesen?
Szerintem Pali bácsit is akkor ismertem meg, amikor Johannát, abban a kertben és helyzetben. Kedveltem őt, és szerettem az írásait olvasni a Népszabadságban. Pali bácsival az utolsó napjaiban is találkoztam, ettől az egész rettentően furcsa.

Viszontláthatjuk a színpadon Bodor Pál gesztusait?
Nem utánzom őt az előadásban, nem akartuk ezt. Ceaușescu-nak elég jellegzetes gesztusai voltak, amikből egyet használok. De azt is úgy, hogy néztem anno a TV-ben, és megmaradt. Pali bácsiról nem őrzök ilyen gesztust, amit utánozni lehet. Nekünk fontosabb volt az, hogy egy helyzetet ábrázoljunk, ami még csak nem is egy család tragédiája, hanem azé a 6-7 emberé, akik a történetünkben szerepelnek: a szülőpár, Johanna, a szerelme, a leendő férje, és még ott van egy gazdag férfi, de ő csak érintőlegesen van jelen, meg a nő, akire otthagyták Johannát, aki vigyázott rá. Neki is megvan a külön drámája. Olyan, mint egy görög tragédia. Mindenkinek igaza van a maga módján, csak időnként kibékíthetetlen ellentét van köztük, mert az érdekeik ütköznek. De ez a dráma nem a politikai helyzettől vagy a kortól, amiben élnek, függött. Nyilván egy háború vagy a Ceaușescu-éra, ahol úgy korlátozták az ember szabadságát, hogy az már önmagában feszültséget okozhat, fokozza a drámaiságot, de egész egyszerűen az emberek egymás közötti léte nap, mint nap konfliktusokat szül még a legboldogabb családokban és kapcsolatokban is. Ezzel foglalkozik a mi előadásunk: az emberekkel.

Szerző: Bordás Katinka
Fotó: Takács Attila