A magyar színjátszás bársonyos széphangjával, Vándor Évával beszélgetett a Papageno.
A kérdésre, hogyan érintette a hír, hogy ismét bezárnak a színházak és hogy ilyen súlyosra fordult a járványhelyzet az országban, a színművész elmondta: “Ez a 2020 valahogy nem kímél senkit és semmit. A színházakat – mint általában egyébként mindent – rettenetes nagy kihívás elé állította a koronavírus. A legfontosabb azonban az egészség, és az, hogy vigyázzunk egymásra. Kiemelkedő üzenete lehet ennek a kíméletlen korszaknak az, hogy legyünk türelemmel és tisztelettel egymás iránt.”
Vándor Éva arról is beszélt, az egész szakma alig várta, hogy szeptemberre újra kinyissanak végre a színházak: “Októberre én egy egész hónapra karanténba kényszerültem, mert covidos lettem. Alig vártam, hogy november legyen, erre tessék… (…) A harmadik hét elején, amikor még mindig pozitívnak mutatkoztunk, akkor már begurultam, hogy kész, vége, visszaadom a diplomámat…”
Azt is elmondta, milyen előadásait szakította félbe a vesztegzár: “A Pinceszínházban megy a Még egyszer veled ugyanitt, a Bányavirág. A József Attila Színházban a Balfácán, a Mici néni két élete, a Vesztegzár a Grand Hotelben. Műsoron volt továbbá a salgótarjáni teátrumban az Augusztus Oklahomában – ez, a legutóbbi most nagyon nagy kedvencem, egyszerűen csodálatos darab, nagyon szeretjük is játszani. Szeretnénk! (…) Szerencsém van, mert mindenhol, ahol játszom nagyon családias, baráti, oldott légkör dominál.”
Arról is faggatták, honnan merít energiát: “Mindig is száz százalékkal hittem abban, amit csinálok, ami a hivatásom. Ez a meggyőződés, őszinte lelkesedés szerintem továbbadódik a közönség felé is.”
Arról szólva, milyen viszonyt ápol a pályakezdőkkel, elmondta: “(…) Ma leginkább csapatjáték van. Rengeteget tanulok a fiataloktól, mind a felfogás, a világlátás, a hozzáállás terén. Frissen tartja az embert a merészségük, a lendületük. Mindig ki kell próbálni új logikát, új gondolkodást, szerintem ez az éberség és a vitalitás alapja.”