Színészi pályafutása mellett különböző színházakat igazgatott a rá leginkább jellemző három idegen szó jegyében: empátiával, humanizmussal és toleranciával. Most ezt befejezte, interjúi szerint végleg. Vámos Miklós mégis arról kérdezte a Nők Lapjában Jordán Tamást, vannak-e meg nem valósított álmai.

A nemzet Színésze úgy fogalmazott: „Elfogadom a kérdésben megfogalmazott három, E engem jellemző tulajdonságot. Eddigi utamon talán ezek segítettek előre. Mélyen hiszek a determinációban. Még olyankor is, amikor be akarják láttatni velem, hogy ez a sors könyvébe vetett fanatikus hit felment a felelősség vállalása alól. De én másként látom. Általában világos előttem az ok és okozat viszonya.

Ha egy adott helyen a munkám eredményes, akkor ez ok arra, hogy megbízzanak komolyabb feladatokkal, és így fokról fokra előbbre jussak a kijelölt utamon. Ennek alapján röviden megvizsgálom az én rendkívül szerencsésnek mondható pályám egyes döntő pillanatait. (…)

Visszatekintve úgy látom, hogy minden esetben rendben volt az OK és az OKOZAT viszonya.
Viszont volt néhány álmom, amely nem teljesedett be. Ezek között van egy, amely ma is keserűséget okoz. Különösen fájlalom ennek teljesületlenségét ezekben a napokban, amikor egyre gyorsabban közeledik a 2022-es parlamenti választás. 1996-ban nyugtalanított, hogy a fiatalokat (tisztelet a kivételeknek) szinte egyáltalán nem érdekli a politika. Tudtam róla, hogy az internet segítségével, aminek használata egyre jobban terjedt, tömegeket lehet megszólítani. Főleg a fiatalokat. Azokra gondoltam elsősorban, akik 1982-ben születtek, következésképp 1996-ban tizennégy évesek, és most kerülnek középiskolába. Meg kéne találni az országban a legtehetségesebbeket minden területen, és kapcsolatba kellene lépni velük az internet segítségével. A fejlődésükhöz természetesen szükség van mentorokra. Amikor 2000-ben majd érettségiznek, akkor a velük kialakított hálózat már hihetetlen szellemi tőkével rendelkezne. (…) Ez a csapat 2012-ben pártot alapítana. Még csak harmincévesek. A nevük: 22-esek Pártja. (…)

Ez volt az én 1996-ban született nagy álmom. Ebből Göncz Árpád köztársasági elnök úr ébresztett fel. Az elnök úrral, mondhatom, jó baráti viszonyban voltam. A kapcsolatunk megengedte, hogy elmondjam neki a tervemet. Rendkívül kedvesen, de határozattan kijózanított. „Tamás! Magyarországon most olyan a belpolitikai helyzet, hogy ezt képtelenség megvalósítani. De az idő sem neked dolgozik. Úgy érzem, hogy később még nehezebb, még reménytelenebb lesz a helyzet.” Nem vitatkoztam „Árpi bácsival”, tudtam, hogy igaza van. Visszafeküdtem, s elkezdtem másról álmodni.”

A teljes nyilatkozat a Nők Lapjában olvasható.