A besúgó főszereplője élvezné a sikersorozat körüli pörgést, de azt mondja, holnapra ez is elmúlik – majd ezután a sorozat elérhetetlenné vált az HBO Maxon. Jogosnak tartja a kritikák egy részét, de nem bánja, hogy a sorozat megosztja a nézőket. Az SZFE-s egyetemfoglalásra élete legcsodásabb időszakaként tekint. A 24.hu kérdezte.
Májusban a cannes-i filmfesztiválon mutatták be a Hajszálrepedés című kisjátékfilmet, amelynek Kurta Niké mellett ő játssza az egyik főszerepét. A karaktere, Áron éppen azelőtt jelenti be a barátnőjének, hogy szakítani akar vele, mielőtt megérkeznének vendégségbe a szülei. A kérdésre, sikerült-e megtalálnia az ő igazságát ebben a sztoriban, Váradi Gergely elmondta:
“Színészileg ez jó helyzet volt, mert még nem sokszor játszottam ennyire frusztrált és agresszív csávót. Hogy ki a seggfej egy konfliktusban, nézőpont kérdése. Természetesen Áronnak is van igazsága, csak a történetet nem az ő szemszögéből látjuk. Ha boncolgatni kezdjük a kapcsolatuk dinamikáját, bonyolultabb lenne a képlet. Amúgy a csapban maradó hajszálak miatt volt nekem is veszekedésem, ha nem is az lett a vége, mint a filmben. Általában az ilyen jellegű konfliktusok csak egy mélyebb problémának a jelei.”
A Guerillában és A besúgó sorozatban is főszerepet alakít. Közös a figuráiban, hogy gyarlónak, akár kifejezetten ellenszenvesnek is nevezhetők, miközben érte szorít a néző. Arról szólva, érzi-e ezt az ellentmondásosságot a saját színészi alkatában, úgy nyilatkozott: “Igen. Az alkatom és a megírt karakterek történetének elegyéről van szó. Sokszor megkapom, hogy nem tudják elképzelni, milyen lehetek idegesen. Azt mondják, van egy jófiú-fejem. Ezt jól lehet ellenpontozni az emberi gyarlóságokkal, rossz döntésekkel.”
Váradi Gergely azt is elárulta, mennyire önelemző színész: “Előre felkészülök, és ha fejben tiszta minden, rá lehet pakolni az ösztönt. De szeretem tudni előre, mi a feladat, a cél abban a jelenetben. A filmek nagy része eldől az előkészítés és a felkészülés alatt. Mire a kamera elé kerülünk, nem szabad sok kérdésnek maradnia. Ehhez beszélnem kell a rendezővel, meg kell osztanom vele, én mit gondolok az adott történetről és karakterről. A forgatáson így kevesebb a váratlan helyzet, nem fordulhat elő, hogy teljesen mást gondolunk egy szituációról a rendezővel. Szoktam kérni tőlük referenciákat, megbeszéljük a személyes kapcsolódásokat. Erre a munkamódszerre a Guerilla alatt találtam rá, annál a filmnél Kárpáti György Mór rendezővel nagyon jó kapcsolatom alakult ki. Azóta is erre törekszem, mert bizalmi légkörben, biztonságban merek sebezhető lenni. Márpedig muszáj, hogy a jelenetben gyenge és sebezhető legyél, vagy éppen idegbeteg állat. És merni kell kipróbálni dolgokat, merni kell rossznak lenni.”
Az SZFE-s tanulmányai a modellváltás idején zajlottak. Arról is beszélt, megviselte-e az az időszak: “Életem legcsodásabb időszaka volt. Különösen az egyetemfoglalás első két hete, mert ott olyan demokráciaélményben volt részem, amit korábban és azóta sem tapasztaltam meg. Az SZFE nem volt hibátlanul működő intézmény. Az egyetemfoglalást mi, diákok kezdtük, nemcsak az egyetem kisajátítása ellen, hanem azért is, hogy megteremtsünk egy olyan csatornát a saját intézményünkkel, ahol beszélhetünk az ötéves rendszerben szerzett tapasztalatainkról. Ilyen téren is induljon el egy normális párbeszéd! Idővel ez az irány megváltozott, mert egyre többet kellett a minket érő igazságtalanságokkal foglalkoznunk.”
Váradi szerint nehéz megmondani, egyénenként változik, ki hogyan látja, sikertörténet vagy kudarc-e az egyetemfoglalás: “Nem lehet általánosítani és normákat számon kérni arról, ki hogyan döntött. Ha nehezen is, de megtanultuk elfogadni mindenkinek a döntését, hogy ott maradt-e az egyetemen, vagy eljött. Ez akkor is igaz, ha személy szerint nem értek meg mindenkit.
Idővel fogjuk majd látni, az SZFE-s ellenállás sikertörténet-e, egyelőre szerintem inkább tragédia. Azért tragédia, mert a színészképzésben monopolhelyzetbe kerültek azok az emberek, akik elfoglalták az egyetemet. Nekik már volt egy egyetemük, de nem azt akarták felhúzni, inkább rátették a kezüket erre is. Egészségükre. (…) Ebben a rendszerben piszok vagyunk a köröm alatt.”