Szívesen lennék Tom Cruise a száguldó vonaton – mondta el a Film.hu-nak Váradi Gergely, a Mesterjátszma című ’56-os pszichothriller egyik főszereplője. Miért érdeklődik a filmben fontos szerepet kapó sakk iránt? Miért szeretett együtt dolgozni Tóth Barnabás rendezővel? Erre is válaszolt.
“Iskolás koromban jártam sakkszakkörre, és a legnagyobb eredmény, amit sikerült elérnem, egy megyei harmadik hely volt. Szóval már gyerekkorom óta kísér a sakk. Szeretek gondolkozni rajta. Előre végig kell gondolni a lehetőségeket a lépéseknél. Tulajdonképpen ez versengés a másik agyával. Számomra izgalmas kihívás és stratégiai játék egyszerre” – mesélte a színész.
A kérdésre, van-e szerinte párhuzam a sakkozás és a színészet között, azt felelte: “Amikor színészként játszom, ott is tudom, milyen íveket kell befutni, és próbálom úgy alakítani a kisebb jeleneteket, hogy egy nagyobb ívre fel tudjam őket fűzni.
A kérdésre, hogyan találta meg ez a szerep, kifejtette:
“Azt a pletykát hallottam, hogy a Barna (Tóth Barnabás rendező – a szerk.) látott a Guerillában, ott kinézett magának, és úgy volt, hogy felkér erre a szerepre, de akkor forgattam A besúgót, és emiatt nem tudtam elvállalni. Aztán a Mesterjátszma csúszott, és akit szereztek helyemre színészt, a csúszás miatt már ő nem ért rá, emiatt Barna még egyszer felhívott, és igent mondtam neki. (…) Számomra nagyon meghatározó, hogy kivel dolgozom együtt, mert az nagy hatással van a színészi működésemre, és Barnában nem csalódtam ilyen szempontból. (…) Bizalmas helyzetet tud teremteni, amiben merek sérülékeny lenni, merek törékeny lenni, merek rossz lenni, és nem érzem azt, hogy görcsösen kellene akarnom mellette bármit is. Ezzel tulajdonképpen felszabadított. Már-már azt éreztem, hogy sok helyen túl nagy szabadságot kapok tőle. De jól csinálta, mert tudott vezetni, felszabadult voltam közben, jó volt Barnával dolgozni” – mondta Váradi Gergely.
“Visszatérve a Mesterjátszmára, abban már egy fokkal egyenesebb, erősebb jellemvonásokkal rendelkező karaktert játszottam, mint a Guerillában vagy A besúgóban. Azok inkább voltak nyálkás, simulékony emberek, nem lehetett róluk eldönteni, hogy jót vagy rosszat szeretnének. István hozzájuk képest egészen egyenes és gerinces” – tette hozzá.