A Senses Nemzetközi Fesztivál a kisgyerekek érzékeit célozza meg: a látás, a hallás, a tapintás útján mutatja meg nekik a világ egy-egy hétköznapi vagy mesébe illő szeletét.
Dalija Acin Thelander Káprázatos labirintus (dAzzleMAZE) című… mije is? Peformansza? A nézőkkel közös játszótere? Vagy mondjuk egyszerűen: labirintusa – biztosan nem tartozik a hétköznapi kategóriába. Egy különleges tér, ahol a gyerek és a felnőtt nézőkkel is varázslatos dolgok történhetnek. Persze csak akkor, ha ők is akarják.
Az Eötvös10 színháztermébe beléphettünk csak úgy, a cipőnket levetve, zokniban és a hétköznapi ruhánkban, de át is öltözhettünk az előtérben kialakított mini gardróbban, amelynek látványvilága, játszósarka már megelőlegezte a nagyterem hangulatát. Felvehettünk tüllszoknyát, ezüstszínű felsőt, hogy „összeöltözzünk” a színészekkel, de még inkább, hogy könnyebben beléphessünk a játékba. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, nemcsak a gyerekek, de a szülők is, aminek az lett a következménye, hogy néha meresztgethette a szemét az ember, hogy akit lát, az most színész-e vagy egy anyuka / apuka. Valószínűleg ez is volt az egyik cél: hogy szereplővé válhasson, aki szeretne.Aki meg csak oldalról figyelné a többieket, tegye azt.
A labirintus meghatározó formái a kör és a háromszög, anyagai a műanyag és a plüss. A liánszerűen lógó, egymásba fonódó, ide-oda lengő füzérek egy varázslatos erdő benyomását keltik, köszönhetően a változó megvilágításnak, a színes fényeknek. A három táncos (maga az író-rendező, Dalija Acin Thelander, valamint Jimmie Larson és Noah Hellwig) ide-oda táncolnak ebben a zegzugos térben, és felveszik a kontaktust a gyerekekkel, időnként a felnőttekkel is. Az általam látott „előadás” egyik legszebb tíz perce volt, amikor Dalija AcinThelander egy hason kúszó, talán 6-7 hónapos kisfiút bűvölt el, aki nagyon sokáig és nagyon figyelmesen kapcsolódott hozzá, miközben a színésznő két kézilámpával fényköröket mozgatott előtte. Táncostársai már máshol tartottak, de ő türelmesen és érezhető örömmel kivárta azt a pontot, ameddig a kisfiú már „elengedte”. Az érzékeny odafigyelés és az empatikus kapcsolódás mindhárom művészre igaz, és a játék egyik nagy erénye.
A labirintus folyamatosan változik, a liánokat odébb akasztják, kis szigetek alakulnak ki. Változnak a fények is, éjszaka lesz, majdnem teljes sötéttel, magához vonzó barlangfényekkel. A majdnem sötét egy kisgyereknek akár ijesztő is lehetne, de ekkorra már belakták a teret, nem sírnak, mennek a fényfolt felé. Aztán megint változnak a fények, talán hajnalodik, az alvók ébredeznek, tündéreink újra útra kelnek ebben a varázslatos erdőben.
A kétórás bolyongásba bármikor be lehet kapcsolódni, ki lehet mennimegpihenni, aztán visszajönni. A látottak pedig azt bizonyítják, hogy az alkotók nagyon pontosan eltalálták a célkorosztályt, a 6-24 hónaposokat. Nem mintha a felnőttek nem vágynának egy ilyen időből és reális terekből kiszakító labirintusra.
Szerző: Turbuly Lilla
Dalija Acin Thelander (Svédország): Káprázatos labirintus (dAzzleMAZE)
Rendező, író, dramaturg, díszlet- és jelmeztervező: Dalija Acin Thelander
Szereplők: Jimmie Larson, Noah Hellwig, Dalija Acin Thelander