Tavaly elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a katowicei nemzetközi bábfesztiválon a Lenka és a tündér című szólójátékban nyújtott alakításáért, nemrég egy közönségszavazáson az év színésznőjének választották. Varga Borit, a Mesebolt Bábszínház művészét kérdezte a Bien.hu.

A kérdésre, mikor tudatosult benne, hogy a színészi pálya az útja, elárulta:

„Volt általános iskolában egy karakteres matektanárom, és azzal szórakoztattam magamat és a családot, hogy eljátszottam őt otthon. Talán ez az első „szerepélményem”. Ekkor még nem gondolkoztam azon, hogy ezt mennyire szeretném hivatásszerűen csinálni, de tudtam, hogy izgalmas mások bőrébe bújni. 

Ezután kerültem egy hat osztályos gimibe, ahova azért is felvételiztem, mert tudni lehetett, hogy a város legjobb színjátszó csoportja működik ott. Féltem az elején, mert voltam körülbelül 12 éves. A legnagyobbak meg már 18 évesek voltak, és a Színművészetire készültek, de aztán maximálisan otthonra találtam, és el is dőlt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.”

Varga Bori a Kaposvári Egyetemen végzett, erről szólva így mesélt: „Nem feltétlen szerettem volna Kaposvárra járni, mert akkoriban nagyobb nyüzsgésre vágytam, de aztán meggyőzött a felvételi hangulata, hogy ott a helyem. Csodálatos osztálytársakat kaptam, és ebben a közösségben nagyon jó volt dolgozni, mert türelem és elfogadás volt. Azóta is az ilyen családias közegek vonzanak.”

Azt is elárulta, mi az, ami a számára a legizgalmasabb a szakmájában: „Sok izgalom van, hiszen ezért sem tudok beleunni. Mostanában talán az izgat, hogy hogyan lehet egy előadást ezredjére, esetleg ötezredjére is lelkesen eljátszani. (…) Sok dolgot meg tud csinálni egy báb, amit az ember nem tud, és sok dolgot nem tud, amit az ember tud, ezért aki nézi, annak muszáj picit megdolgoztatnia a fantáziáját, és azt gondolom, hogy ez nem árt senkinek… sőt.”