Varga-Huszti Máté az Elisabeth című Lévay-Kuncze musical kecskeméti előadásának Rudolfjaként írta be magát a nézők többségének szívébe, holott 2018. óta játszik a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban és olyan ismert televíziós sorozatokban is szerepelt, mint a Tanár vagy a Drága örökösök. A színész a MiNők Magazinnak mesélt zenekaráról, szerepálmáról, az Elisabethről és arról is, hogy készül fel egy szerepre.

A MiNők Magazin interjújából:

A kérdésre, vajon mi az, amiért most kezdett egyre ismertebbé válni a neve, Varga-Huszti Máté kifejtette: „Szerintem alapvetően az, hogy valaki bekerül a köztudatba, inkább szerencse kérdése, hogy éppen jókor legyen jó helyen, jó lehetőségeket kapjon. Viszont ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket megkapja az ember, piszok kitartóan kell dolgozni és én most egy nagyon-nagyon melós év után vagyok. Az előző évadban rengeteget dolgoztam – szerencsére! -, rengeteg előadásom volt – szerencsére! -, rengeteg emberrel találkoztam, szintén csak azt tudom mondani, hogy szerencsére, úgyhogy a lehető legjobbkor jött ez az ismertség, mert most nem érzem úgy, hogy méltatlanul kapott siker ez. A legnagyobb szerénységgel és a legnagyobb öntudattal tudom azt állítani, hogy ez egy nagyon jóleső jutalom mindezért.”

A színész hozzátette: úgy véli, Cseke Péter felépített egy erős és színes társulatot Kecskeméten tizennégy évvel ezelőtt. Azzal, hogy Szente Vajkot hívta főrendezőnek egy csodás együttállás jött létre, mert Vajk egy igazán izgalmas, színes és a jelenkornak megfelelő zenés színházat alkot, ahogy az Elisabeth rendezésében is látszik.

Arról szólva, hogy készül fel szerepeire, elmondta: „Én mindig úgy készülök fel egy szerepre, hogy mindennek, aminek tudok abból a korból, utánanézek, utánaolvasok, festményeket keresek, zenét hallgatok hozzá az adott korból, ha van hiteles film, azt megnézem. Nagy segítség, hogy alapvetően nagyon szeretem a történelmet. Szerintem nem tudsz olyan történelmi időszakot mondani, amihez ne tudnék hozzászólni, mert érdekel. És ez vonatkozik az Elisabeth-re is. Elolvastam Rudolf saját önéletrajzi könyvét, azt, amit történészek írtak róla, amit a kor írt róla, megpróbáltam az ő életét minél jobban feltérképezni.”

„Igazából nekem ezek az álmaim, hogy mindig legyenek olyan munkáim, mint például amit Ilja Bocsarnikovsz-szal csináltunk, A mi kis városunk című előadás. Hát az egy igazi álom volt! Nem mondhatom, hogy George Gibbs valaha szerepálmom lett volna, mert nem is ismertem, sem a darabot, sem őt és ez nem is egy olyan szerep, amire az ember azt mondja, hogy „Úristen, ezt de eljátszanám!”. Egy kicsit tesze-tosza, kicsit infantilis, közben pedig egyébként egy nagyon szerethető karakter. És mégis azt mondom, hogy így visszanézve hülye, aki azt mondja, hogy Ilja Bocsarnikovsz rendezésében A mi kis városunkban George Gibbs nem a szerepálma, mert csodálatos volt játszani és rendkívül jó volt a munkafolyamat, nagyon jó volt egy olyan emberrel dolgozni, aki ennyire emocionálisan ki tudja bányászni az általam is vélt igazságot egy darabból” – mesélte a színész.