Vártlanul elhunyt Rolf Hochhuth, az egyik legjelentősebb német drámaíró

A helytartó című, világméretű botrányt kiváltó dráma írója 89 éves volt, kiadója közlése szerint váratlanul halt meg szerdán berlini otthonában. 

Hochhuth 1931. április elsején született Hessenben egy cipőgyáros gyermekeként. A náci rezsim alatt nőtt fel, életében a német múlt központi téma volt. „A holokausztot soha nem lehet megbocsátani és elfelejteni” – mondta. Hat évtizeden át tartó alkotómunkája során esszéket és verseket is kiadott, dolgozott könyvkereskedésekben és lektorként is.

Számos provokatív műve botrányt váltott ki.

Martin Woelffer, a Theater am Kurfürstendamm színház igazgatója szerint Hochhuth „Berlin örökké kritikus, sohasem hallgató, mindig harcos hangja” volt. Hatalmas vitát kavart, hogy egy időben David Irving ismert brit holokauszttagadóval szimpatizált, bár a hozzá írt dicshimnuszokat később visszavonta.

Az egykor a Freie Volksbühne nevet viselő színházban tartották 1963-ban Hochhut A helytartó című, egycsapásra világsikert arató drámájának ősbemutatóját. A Vatikánról szóló dráma ugyancsak heves vitákat váltott ki, ebben Hochhuth ugyanis a katolikus egyház holokauszt iránti felelősségét hangsúlyozta. A darab szerint XII. Piusz pápa nem lépett fel a zsidók megölése ellen. A színmű, melyből 2002-ben Costa-Gavras rendező Ámen címmel filmet készített, tiltakozási hullámot indított el az akkor 26 éves Hochhuth ellen és nemzetközi vitát robbantott ki az egyház erkölcsi tekintélyéről.

Hochhuth más műveiben is fontos társadalompolitikai kérdésekben foglalt állást.

Németország náci bíráinak szerepéről szóló, Egy szerelem Németországban című drámájához végzett kutatásai 1978-ban hozzájárultak Baden-Württemberg akkori elnöke, az egykori haditengerészeti bíró, Hans Filbinger lemondásához.

A Berliner Ensemble színház “szenvedélyes szerzőként” emlékezett meg Hochhuthról.

“Rendkívül harcias, politikus elme volt”, ugyanakkor “ízig-vérig drámaíró” – mondta Oliver Reese, az intézmény intendánsa. A németországi Zsidók Központi Tanácsa “bátor tabudöntögetőként” méltatta az írót.