Ha a mai Magyarországon valamiben egyet kellett volna érteniük a különböző politikai nézeteken levőknek, az a Zeneakadémia ügye – nyilatkozta a Mandinernek Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.

Vashegyi György többek között arról beszélt, hogy majd két ciklust töltött a Magyar Művészeti Akadémia élén. Ennek kapcsán elmondta:

„Részben a koronavírusnak „köszönhető”, hogy akadémiai elnökként tanácsot adhattam a kulturális területet érintő kormányzati döntésekhez. Szemléletváltást hozott az államnak a kulturális élet menedzseléséhez való viszonyában a Nemzeti Kulturális Tanács megalakítása is 2019 őszén. A nemzeti kultúrstratégiai intézmények vezetőiből és az MMA-elnökből felálló testület vezetésére engem kért fel a miniszterelnök. A koronavírus-járvány árnyékában egyik első feladatunkként kormányzati mentőcsomagokat dolgoztunk ki a kultúra területén tízmilliárd forintos léptékben” – fogalmazott Vashegyi, aki azt is hozzátette, hogy 2020 tavaszán a miniszterelnök felkérte, tegyen javaslatot a szimfonikus zenekarok éves költségvetésére. 

„Ha a mai Magyarországon valamiben egyet kellett volna érteniük a különböző politikai nézeteken levőknek – közülük is azoknak, akik jártak már életükben magas minőségű klasszikus zenei koncerten –, az ez az ügy. Nem lett volna szabad politikai kérdést csinálni belőle. A sajtó szenzációéhes része – sajnos az MMA néhány tagjának nem éppen szeplőtelen ténykedése miatt is – rengeteg kárt okozott az ügynek, a magyar klasszikus zene, végső soron a magyar kultúra ügyének”

– vélekedett a művész, aki azt is elmondta, szerinte Keller András jó választás lett volna az intézmény élére, mivel nemzetközileg kiemelkedő és elismert zeneművész és tanár. 

Ha a tehetséges embereket nem tudjuk itthon tartani és legfogékonyabb éveikben megfelelő színvonalon képezni, külföldön fognak képzést, majd munkát is találni, így idővel csak a kevésbé tehetségesek maradnak itthon.

– jegyezte meg Vashegyi György. 

Most pontosan ilyen személyre lett volna szükségünk. Biztos vagyok benne, hogy kiváló rektor lett volna; az említett gyűlöletkampány helyett sokaknak érdemes lett volna legalább beleolvasniuk a nyilvános pályázatába, amely most is hozzáférhető az interneten. A magyar zenei élet egy hangos része pedig azon volt, hogy Keller Andrást – az általam jelenleg ismert egyetlen olyan, valóban kompetens embert, aki a következő éveit hajlandó is lett volna erre a hatalmas, nehéz és valószínűleg hálátlan munkának szentelni – megpróbálja gyorsan karaktergyilkolni vagy legalább minél messzebbre elkergetni. 

Margaret Thatcher mondta állítólag: „a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána jön”. Nos, szomorú, hogy a magyar zenei élet több évtizedes kontraszelek­ciója olyan szintre jutott, hogy már-már önmegsemmisítő mechanizmusokat indít be – fejtette ki Vashegyi György.

A Magyar Művészeti Akadémia korábbi elnökével készült nagyinterjút a Mandiner oldalán olvashatják el.