Bár a színházi produkciók kapcsán estéről estére a színészek kerülnek reflektorfénybe, egy-egy előadás sikerében azonban kulcsfontosságú szerepet töltenek be a közönség számára láthatatlan háttérmunkások – írja a Délmagyar.

A Szegedi Nemzeti Színház mű­vészeti főtitkára, Török Dóra ép­­pen harminc évvel ezelőtt, még egyetemistaként csatlakozott a teátrum nagy családjához.

– A szegedi bölcsészkarra jártam angol–olasz szakra, ahol egy szeminárium révén bejárhattunk a színház próbáira, amelyek egy életre elvarázsoltak – emlékezett vissza.

Művészeti főtitkárként feladatköre igen sokrétű. Vaskos mappájának lapjain az előadók, a próbák és a produkciók napi, heti és havi beosztását jegyző bonyolult táblázatok szövevénye rejtőzik.

– A drámatagozat produkcióival kapcsolatos feladatokat az előkészítéstől kezdve a próbaidőszakon, bemutatókon keresztül az utolsó előadásig intézem.

Idetartoznak még a jogdíjak, a vendégszereplések, a szerződésekkel kapcsolatos elintéznivalók, a színészegyeztetések – részletezte, majd hozzátette: a fővárosban havonta rendeznek a teátrumok egy országos titkári értekezletet, ahol segítő közösségként próbálják megoldani az egyre bonyolultabb egyeztetést. (…)

A határozottság, jó szervező- és problémamegoldó készség mellett a pszichológiai érzékenység is elengedhetetlen feltétele a művészeti titkár munkájának: „A színészlélek érzékeny, tudni kell meghallgatni őket. Feszített tempóban dolgoznak, sok a stressz, estéről estére ők viszik vásárra a bőrüket. Nálam mindig kicsit megnyugodhatnak. Ebben a színházban nagyon családias a légkör” – fejtette ki Török Dóra, akinek lelkiismeretes munkásságát Dömötör-díjjal ismerték el kollégái, valamint többször felterjesztették már a Bálint Lajos-emlékgyűrű országos, szakmai díjra is.

Elárulta, reflektorfényre soha nem vágyott, vastaps helyett pedig elég öröm számára kollégái szeretete és megbecsülése, amelyet nap mint nap érez. 

A teljes riport itt olvasható.