Itthon ismert színész és színigazgató volt, a Vidnyánszky Attila-féle Magyar Teátrumi Társaság alelnöke sok éven át, még korábban az orbánista nagyvállalkozó Széles Gábor veje – ezt a hónapot viszont már Brüsszelben kezdte „boldog pályaelhagyóként”, 57 évesen. Vasvári Csaba 40 év után döntött úgy, hogy kiiratkozik a magyar színházi világból és Magyarországból, ahol – mondta mondja – “nagyon könnyű „fideszes fasisztának” és „buzi liberálisnak” lenni egyszerre, egy skatulyán több címke is elfér”. Bár gyászmunkája még tart, nem adta fel a reményt. „Kevés démonnak érdekében állt, hogy nagyon sok embert összekoszoljon, de kevés angyal is elég lehet ahhoz, hogy sok-sok embert tisztára mosson. Akár még egy országot is” – mondja Vasvári Csaba. Stumpf András kérdezte.
Arról szólva, mit keres “a bűnös városban”, Vasvári Csaba elárulta: “Boldog pályaelhagyóként 57 évesen megpróbálok valami teljesen újat tanulni, tekintve, hogy a színházművészet Magyarországon ellehetetlenült. Legalábbis nem olyan körülmények között működik, hogy részt tudnék benne venni. Már Szentendrén is nehéz volt, ahol tavalyelőttig igazgattam a teátrumot – ott nem csak az országos, hanem a helyi politika is nehezítette a dolgomat a ’19-es önkormányzati választás után. (…) Sokadjára éltem át, hogy nem azt nézik, ki vagyok, mit tettem, inkább betesznek egy skatulyába – holott egy Google-kereséssel elég jól képbe lehetett volna jönni felőlem. Ehhez képest az új vezetés egyik főembere azzal fogadott, hogy ‘szóval te ilyen fideszes srác vagy, ugye’?”
2008-től a Vidnyánszky-féle Magyar Teátrumi Társaság alelnöke nyolc éven át, a Színházművészeti Bizottság tagja 2018-ig, 2016-ban is fideszes önkormányzat teszi meg Szentendrén színházigazgatónak. Erről szólva Vasvári Csaba kifejtette: “Ezek szerint ön is csak a felét olvasta el annak, amit kidob a gép. Merthogy ott van az is: a székesfehérvári színházigazgatói székemből is fideszes önkormányzat dobott ki a mandátumom lejárta előtt, 2011-ben. Az sem volt titok, hogy a Magyar Teátrumi Társaság alelnökségéről 2016-ban lemondtam – onnan egyébként már egy évvel korábban is kifele állt a szénám. A Színházművészeti Bizottság éléről le sem kellett mondanom, hiszen pártunk és kormányunk megtette azt a szívességet, hogy 2018-ban újjáalakította – mindenki láthatja, kiket kikre cseréltek le. Abban, hogy egyre inkább úgy éreztem, nem lehet Magyarországon színházat csinálni, erőteljesen benne volt az is, amit a volt egyetememmel, az SZFE-vel művelt a kormány és idősebb Vidnyánszky Attila.”
Vasvári Csaba úgy emlékszik, hogy drámai módon felgyorsult változásoknak vagyunk szemtanúi: “Nem látok bele Vidnyánszky fejébe, azokat az időket pedig, amikor valamelyest beleláttam, vélhetőleg pszichés önvédelmi mechanizmusként önkéntelenül is törli az agyam. Az mindenesetre biztos, hogy amit mi esetleg magyar színházi hagyománynak látunk, azt ő lehetőség szerint erőteljes radírvonásokkal szeretné megszüntetni” – szögezi le az alkotó.
A székesfehérvári igazgatói évekre úgy emlékezik: “Vidéki pedagógusszülők gyerekeként, joviális micimackóként én bizony szeretem, ha szeretnek. Jóban is voltam a kollégákkal mindig. Ez aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott, amikor megpályáztam a székesfehérvári színházat. A cuki, aranyos, mindenki által szeretett kis Póniból rögtön fasiszta, szélsőjobbos, fideszes féreggé avanzsáltam. (…)Régi ismerőseim szemében is. Akkor például Börcsök Enikő és Mácsai Pali volt a két szakmai tag a bírálóbizottságban. Mindkettejükkel jóban voltam. Kérdeztem is tőlük, szerintük milyen a pályázatom. Azt mondták, fantasztikus, mindenképp fognak rám szavazni. Aztán az ülésen tudtommal nemmel szavaztak rám. A politika mindig meghatározta ezeket a döntéseket, nem csak ma van ez így. Csak ma már elkeserítően monokróm a képlet.”
A felvetésre, miszerint ennyi pénzt, mint az elmúlt évtizedben, kultúrára még sosem költött kormány, Vasvári úgy fogalmaz: “De hogyan költi? 9,5 milliárdért felújítják például a kaposvári színházat. Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? – teszi fel a kérdést Brechtnél Bicska Maxi. Mi egy Déryné-program egy színházfelújításhoz képest? – kérdezhetjük mi. Persze, költenek pénzt a kultúrára, csak ezek jórészt ellopott pénzek egy ellopott országban.”
“Szigethy Gábor mondta talán, hogy a tehetség 90 százaléka arra megy el, hogy megszerezd a helyzeteket, melyekben a maradék 10 százalékot meg tudod mutatni. Én márpedig elég rossz vagyok önmenedzselésben. Ahhoz, hogy szerepeket járjak ki magamnak, olyan helyeken kellene előszobázni… Ehhez semmi kedvem” – szögezte le Vasvári Csaba.