Vecsei H. Miklós: “A mismásolások, kimondatlanságok megszüntetéséről álmodom”

“Minden szerepemhez odatöröm magam, nem keresek kibúvót, nem akarok semmit megúszni; ha van bármi tehetségem, akkor ez az” – mondja Vecsei H. Miklós a Mandinernek. A színész a Koltai Lajos rendezte Semmelweis című nagyszabású történelmi moziban vállalt főszerepet, ennek kapcsán nyilatkozott a Mandinerben Farkas Anitának.

Mandiner 2022.11.10 – 58,59,60,61,62,63. oldal
kérdező: Farkas Anita

Október végén zárult új filmje, a Semmelweis forgatása. A készülő mozi kapcsán az interjúban arról is szó esett, hogy a rendező mindenképpen Vecseit szerette volna főszereplőnek, annak ellenére, hogy Semmelweis mogorva ember hírében állt. A színész szerint a döntés Koltai Lajos részéről, hogy egy alkatilag tőle távol álló figurát alakítson ahhoz hasonlatos, amikor Marton László a Vígszínházban kiosztotta rá Nemecsek Ernő szerepét. Mindkét alkotó ezzel arra lehetett tekintettel, hogy Vecsei milyen lelki alkat: “Ezzel Marton tanár úr tulajdonképpen a pályám legelején megadta annak a lehetőségét, hogy kitörjek a sztereotípiámból, és hála neki, a mai napig azok a szereplők találnak meg, akiknek a lelkét össze merem egyeztetni az enyémmel.”

A kérdésre, milyen pontokon ért össze a lelke Semmelweisével, több választ is megfogalmaz. Úgy véli, színészként kizárólag saját magából és megélt tapasztalataiból táplálkozhat: “Először is van egy szenvedélye, a hivatása. És onnantól kezdve, hogy ráérez a fontosságára, a természetéből fakadóan többnek gondolja, mint az életét. (…) Nagyon megszerettem őt, és megértettem, hogy ő jóval több mint én. Ezért mindent, ami bennem volt, van, odaadtam azért, hogy azzal a lélekkel szülessen meg, amit megérdemel. Ez fontosabb volt annál is, mint hogy mondjuk a saját magánéletem rendben legyen.”

Csapó Attila és Vecsei H. Miklós / Fotó: MTI, Balogh Attila

A színész azt is elárulta, hogy a forgatás alatt életében először fordult vele elő, hogy úgy döntött, érzelmileg nem megy bele olyan mélyen a szerepbe, mint korábban mindig, hogy József Attilát idézve úgy érezze “nem ember szívébe való nagy kínok késeivel játszom”, hanem megpróbál egyfajta szikársággal közelíteni.

Arról is beszélt, hogy az utóbbi években két Rómeó, Nemecsek Ernő, II. Richárd, Hamlet, József Attila, A félkegyelmű Miskin herceg szerepét is eljátszotta, és ettől “kicsit instabil lett a lelke”.

“Amikor Rómeó bemegy a kriptába, és ott fekszik holtan a Júliája, akkor nem teheted meg, hogy az övével együtt ne szakadjon szét a te szíved is egymilliárd darabra. Mert hiába kitalált karakter, egyszer élt. Minden fiatal fiú volt egyszer Rómeó, és te az ő átélt fájdalmukért is felelsz. (…) Állok a színpadon mint Nemecsek Ernő, de nem csak a grundért harcolok: én vagyok egyszerre az a sok-sok millió kisgyerek, akit bántanak a világban. Erről is beszélek, amikor azt mondom, hogy a szerep mindig több, mint a színész” – nyilatkozta Vecsei H. Miklós.

Arról is faggatták, miért jött el Rudolf Péter érkezésekor a Vígszínházból. Ennek kapcsán elmondta, egyszerűen szabadságra vágyott: “Rettenetesen szét van szakadva a színházi társadalom is, és nem akartam választani. Azért sem, mert nem oldalakban és pártokban, hanem témákban hiszek. És ha ezeket a témákat végigvennénk, valószínűleg kiderülne, hogy egyik térfélen sincs helyem, nincs, aki engem képvisel. A Víg óriási társulata viszont rövid időn belül találkozott olyan történetekkel, mint a Marton-, majd az Eszenyi-ügy, én pedig ebben a helyzetben, Rudolf Pétert egyébként nagyon is tisztelve, képtelen voltam bárhova állni. (…) Szerintem arra kell figyelni, hogy az én generációmból minél többen és többet tudjunk kommunikálni egymással, nyíltan, egymás szemébe nézve, és nem mindenféle nyilvános felületeken üzengetve” – szögezte le Vecsei H. Miklós.

Csapó Attila és Vecsei H. Miklós a forgatáson / Fotó: MTI, Balogh Attila

A beszélgetésben arról is nyilatkozik, hogy barátjával és alkotótársával, ifjabb Vidnyánszky Attilával mindig arra jutnak, a személyesség, az ember és ember közti párbeszéd a legfontosabb. Ennek kapcsán megemlíti, hogy érintette, amikor a Semmelweis film utolsó forgatási hetében kiderült, hogy Gárdos Péter már korábban előállt egy filmtervvel, ami a neves orvos életét dolgozza fel. Vecseit meglepte a hír és azonnal telefonált az általa is nagyra tartott rendezőnek, hogy beszéljenek a kialakult helyzetről. Vecsei arról számolt be, hogy a producerekkel is kezdeményezett beszélgetést, de erre egyelőre nem került sor: “Amikor a generációnkról beszélek, akkor az ehhez hasonló mismásolások, kimondatlanságok megszüntetéséről álmodom” – mondta a színész.

“Ha őszinte valaki, akkor felhívja a másikat, leülnek, és komplexen megtárgyalják a helyzetet. Enélkül én egy cikket se engednék megírni. Ezért is tartozom Benettnek például bocsánatkéréssel” – vélekedett Vecsei H. Miklós, aki szerint az egyetlen helyes út, ha két ember leül beszélgetni egymással, meglátása szerint nem az számít, hogy kinek van igaza, a kommunikáció a lényeg.

A teljes interjú a Mandinerben olvasható.

Mandiner 2022.11.10 – 58,59,60,61,62,63. oldal
kérdező: Farkas Anita