„Ha rám bízták, hogy a magyar egészségügy egyik legfontosabb karakterét megformáljam, egy olyan embert, akinek több millióan köszönhetik az életüket, akkor szinte triviális, hogy fontosabb lesz, mint én magam” – fogalmazott Vecsei H. Miklós, akit a csütörtökön mozikba kerülő Semmelweis című film kapcsán kérdezett a Magyar Nemzet.

„Ha az ember egy történelmi karakterről forgat, még mielőtt bármi a kezébe kerülne, el tud kezdeni önállóan kutatómunkát végezni. Ez nagyon izgalmas, már csak azért is, mert mi nem egy történelmi tablót, hanem a forgatókönyvírók által elképzelt karaktert hozzuk létre. Így rajtam nem is kérhető számon a történelmi hűség, csak a forgatókönyv iránti hűség, és reméljük, hogy ez a kettő nagyon közel áll egymáshoz. Az előtanulmányt, akár sok-sok ezer oldal elolvasását azért tartom fontosnak, mert lehet, hogy egy kortárs feljegyzésben találunk egy jellemző kéztartást, egy biccentést, egy nevetési stílust, és ezeket az apró kis gesztusokat, jellemjegyeket az ember aztán fel tudja használni a karakteréhez” – mesélte a lapnak Vecsei H. Miklós.

Azt is hozzátette: „A színész „elviszi” a rendezőnek és a kollégáinak az átélést otthonról, a lelkéből, az öltözőből a kamera elé, aztán vissza lehet nézni, hogy sikerült-e, és ahhoz képest módosítani a karakteren: ez nem így érinti meg, itt nem szomorúságot érez, hanem szégyent stb. Minden egyes mondat kulcsmondat, abból kell építkezni.”

„Fontosabb lesz a karakter, mint te magad” – fogalmazott a vetítés utáni sajtótájékoztatón. A kérdésre, ez nem veszélyes-e, a színész úgy felelt: 

„De. Mentőnek lenni is veszélyes, orvosnak lenni, egy csecsemőklinikán dolgozni is nagyon veszélyes. Iszonyatosan megterhelő. Ha rám bízták, hogy a magyar egészségügy egyik legfontosabb karakterét megformáljam, egy olyan embert, akinek több millióan köszönhetik az életüket, akkor szinte triviális, hogy fontosabb lesz, mint én magam” – fejtette ki Vecsei H.