Vecsei H. Miklóst új filmje, a Semmelweis című film kapcsán kérdezte a Nők Lapja. A címlapinterjút Ribánszky Ágota készítette. Lapszemle.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható. Nők Lapja 2023.11.29 – 20,21,22. oldal

„Én alapvetően két dolgot szeretek: a hivatásomat gyakorolni, vagy időt tölteni a családommal, békességben. Amerikában egyiket sem lehetett, szóval vártam, hogy újra itthon legyek” – mesélte Vecsei H. Miklós a film New York-i premierje kapcsán, amelyen részt vett.

Azt is hozzátette:
„Nem annyira utazni szeretek, inkább élményeket megosztani a szeretteimmel, és az utazás erre kiváló, de csak egyike a lehetőségeknek. „

A kérdésre, egyedül kevesebbet ad-e az élmény, kifejtette:
„Én nagyon szeretek élni. Szeretek felkelni, szeretem a napjaim minden pillanatát, és az idő nagy részében egyedül vagyok. Szóval szívesen fedezem fel akár egyedül is az életet. De számomra nincs igazi, nagy, gyakorlati különbség aközött, hogy épp Afrikában vagyok-e, vagy a Fény utcai piacon.”

Hónapok teltek el a Semmelweis forgatása óta, arról szólva, hogy visszatekintve mi jut eszébe elsőnek arról az időszakról, elárulta:
„Két dolog: az átélés és a barátságok. Megtapasztalhattam, milyen a filmforgatás színházi keretek között, amikor tudunk próbálni, van idő és tér a felkészülésre, az átélésre, ami nélkül nem tudok dolgozni. Borzasztóan rossz vagyok, és tehetségtelen, ha nem jutok el addig a pontig, hogy valamilyen módon összekötődjek a karakteremmel. Szerencsére ez olyan stáb volt Koltai tanár úr vezetésével és fantasztikus színészkollégákkal, akikkel ez megtörténhetett. És így sok barátot is szereztem a forgatás alatt.”

Arról szólva, mi volt az a pont, ami összekapcsolta Vecsei H. Miklós és Semmelweis Ignác történetét, úgy nyilatkozott:
„Bár a néző a karaktert látja, én valójában csak olyan dolgot tudok átélni, ami így vagy úgy megtörtént velem. Igazából a színész munkája az, hogy megvizsgálja, milyen pontokon és milyen mélységekben találkozik a saját élete a karakter életével, és ezeket a mélységeket, amennyire lehet, újraássa magában. Itt válik a színház misztikussá számomra: ijesztően nagy gyakorisággal történt meg az, hogy a magánéletem eseményei és a szerepeim találkoztak. Mintha az egyik behívná a másikat. Az általad említett példák nem konkrét dolgok. Játszani pedig csak konkrét élményből lehet. (…) De a pályám végén nagyon izgalmas lesz ezen végigtekinteni. Hogy mi volt Nemecsek Ernőnek az üveggolyó. Mi volt Miskin hercegnek Nasztaszja Filippovna, II. Richárdnak Bolingbroke, Rómeónak Júlia. Ezek olyan titkok, amelyek az egész jellememet és személyiségemet felépítették. Az a nagy különbség, hogy az ember általában megpróbálja túltenni magát a válságokon, töréseken. Egy színésznek meg kell jegyeznie ezeket, és hordoznia őket, amíg csak lehet. Amíg ez nem veszélyezteti az én lelki épségemet és a környezetemét, addig fontos, hogy ezek megmaradjanak, mert a karaktereim igazságát általuk tudom hitelessé tenni.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható. Nők Lapja 2023.11.29 – 20,21,22. oldal