“Akit nem hajt a hovatartozás kényszere, azt egyszerre nevezhetik bolseviknek és nácinak” – véli Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója. Az Interferenciák Nemzetközi Fesztiválon jelent meg a Színháztól színházig című kötet, amely korábbi interjúinak a válogatása. Ennek kapcsán kérdezte Balogh Gyula a Népszavában.
A teljes interjú itt érhető el.
A kötet bemutatóján súlyos vádakkal illette a médiát. A kérdésre, miért haragszik a médiára, elárulta:
“Tisztázzuk, nem haragszom. De mégis azt látom, hogy a média rendkívül szelektív, manipulatív és szélsőségesen megosztott. (…) Engem a tények érdekelnek, és a szélsőségesen ideologizált diskurzusok miatt, amik nemcsak a médiára jellemzőek, hanem például a színházi világra is, ezekhez egyre nehezebb hozzáférni. Egyre nehezebb tájékozódni.”
Arról is beszélt több korábbi interjújában, hogy a hitet a profit és a kamat vette át. Ennek kapcsán most elmondta:
“Az emberek újra a bálványokban hisznek. De ez nem új keletű jelenség.”
A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen Szabó K. István rendezővel együtt indított rendezőosztályt. A kérdésre, miért vállalta el, követte-e az előzményeket, az egyetemfoglalást, azt felelte:
“Az Európai Színházi Unió elnökeként az elsők között voltam, aki kiállt az egyetem autonómiájáért. Ugyanakkor azt hiszem, egy városban többféle egyetem is megfér. Bukarestben is három komoly színészképző intézmény létezik. Az biztos, hogy többen, közöttük Bodó Viktor, Schilling Árpád, korábban keményen bírálták az egyetemet, most viszont teljesen másként vélekednek. Én ebbe nem szeretnék beleavatkozni. Felkértek, hogy Anatolij Vasziljev helyett vállaljak el egy rendezőosztályt Budapesten, mivel a háború miatt ő nem tudja ezt vállalni. Aztán ő maga is felhívott. Nem akartam ugyan már tanítani, de az nem lenne jó, ha ennek a bonyolult helyzetnek a diákok lennének az áldozatai, ezért végül igent mondtam. Jó lenne, ha legalább a diákok beszélnének és szoros kapcsolatot tartanának egymással, azok is, akik már nem ugyanoda járnak, és függetlenednének a politikai harcoktól. Ők együtt mindannyian a színház jövőjét jelentik.”
A felvetésre, gondolt-e arra, hogy ezért a szerepvállalásért Magyarországon kap támadásokat, úgy nyilatkozott: “Azzal régóta tisztában vagyok, hogy akit nem hajt a hovatartozás kényszere, azt egyszerre nevezhetik bolseviknek és nácinak.”
Az utóbbi időben Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila is kapott feladatot a kolozsvári magyar színházban. Arról szólva, hogy ők jelenthetik-e az utánpótlást, kifejtette:
“Örültem ennek a találkozásnak, a két említett művésszel és az általuk alapított Stalker Csoport tagjaival is, akik azon igyekeznek, hogy a párbeszédet és a megbékélést szorgalmazzák a magyarországi színházi életben. Ez nagyon fontos lenne, hiszen nem egészséges, ha valaki azt mondja például, hogy nem teszi be a lábát a budapesti Nemzeti Színházba. Vagy a Katonába. Ezt sugallja a kettőjük hozzáállása. Miközben nagyon erősen fogalmazzák meg a színpadon a saját világlátásukat. A kolozsvári színháznak nagy nyereség lenne, ha ők folyamatosabban dolgoznának itt. Nagyon megkedveltem őket, amíg itt vagyok, nekik helyük van nálunk.”