Vecsei H. Miklós is aláírta azt a levelet, amelyben 25, korábban szintén a 30 év alatti, kiemelkedő tehetségeket díjazó Junior Prima Díjjal kitüntetett színész nyílt levélben azt írta, „szeretnénk közölni véleményünket egy át nem vett díj kapcsán”. Vilmányi Benett gesztusára utaltak, akit a Junior Prima díjátadó előtt megkért a szervezők közül valaki, hogy „ne politizáljon”.

Ahogy arról beszámoltunk, kijelentették: „az ünnepség előtt a szervezők részéről megfogalmazott kérés, miszerint a nyertesek köszönőbeszédeikben lehetőleg tartsák tiszteletben a díj függetlenségét, pusztán azért hangzott el, hogy a díj megőrizhesse szakmai hitelességét és méltósága sértetlen maradjon.

„Az üzenet félrement, a kollégánk pedig cselekedett, ahogy jónak látta. Úgy gondoljuk, ezzel a döntésével nem a jelen valódi cenzorainak vagy a rendszernek intett be, hanem azoknak a színészeknek, akik leadták rá a voksukat, azoknak a zsűritagoknak, akik lobbiztak érte és azoknak a fiatal alkotóknak, akik szintén megkaphatták volna ezt a díjat és boldogan átvették volna. Nagyon sajnáljuk, ami történt és bízunk benne, hogy ez az eset nem veszélyezteti a díj presztízsét!” – fogalmazott a 25 színész, köztük Vecsei H. Miklós, aki közösségi oldalán az alábbiakat fogalmazta meg az ügy kapcsán.

„Kedves Barátaim!

Két korábbi Junior Prima-díjas kollégánk felkérésének eleget téve aláírtam egy nyílt levelet, amelynek tartalmával egyetértek. Ez a díj az egyik utolsó volt, amit politikamentesen kaphattunk meg a szakma nagyjaitól. Ezért is volt kár ezt politikai helyzetbe keverni, ami véleményem szerint nem Benett hibája volt.

Azt hogy nem volt ideje átgondolni, hogy mit is lehetne tenni egy ilyen helyzetben, és ezzel talán a jelenlevő díjazottakat hozta kellemetlen helyzetbe, nem róható föl neki.

Ha valaki, hát én tudom, milyen hirtelen indulattal cselekedni, ha az ember igazságtalanságot érez. (Pl. Dés-ügy) 

Ugyanezért nem vettem át Novák Katalintól a Fiatalokért-díjat. Pontosabban azt kértem, hogy hadd beszélgessek vele előtte a FreeSzfe-ügy kapcsán. Azóta sem keresett, de nem tartottam érdemesnek ezt az ügyet tovább firtatni.

A politika félelmetes szinten átszőtt mindent. Részemről mindkét oldalon. Nem szeretnék vele foglalkozni, és remélem, hogy a mi generációnk változtatni tud majd.

Ugyanakkor nem értek egyet Benett azon kijelentésével, hogy a művészet és a politika feltétlenül összetartozik. De ez már egy másik párbeszéd témája.

– fogalmazott Vecsei H. Miklós, majd később kiegészítette írását.

1. „Tipikus magyar mentalitás, hogy nem vagyok egyik oldalon sem.” – Szerintem tipikus magyar mentalitás, hogy be akarnak mindenkit skatulyázni egy oldalra, miközben mindkét oldal erkölcsi színvonala szinte mérhetetlen jelenleg. Persze mindenhol vannak fontos és hiteles emberek, ilyennek gondolom például édesapámat vagy Őrsi Gergely polgármestert. Az „egykalapalávevéssel” épp az ő áldozatos munkájukat nehezítjük, és egyúttal hiteltelenné is válnak, akik így cselekednek.

2. Nem értek egyet Benett cselekedetével, ugyanakkor egyetértek azzal, hogy azt mondta, amit úgy érzett, hogy mondania kell. Kiállt magáért, ebben igaza volt, az, hogy kellemetlen helyzetbe hozott másokat, emiatt viszont még gondolkodia kellett volna, de ez nem elvárható egy ilyen, egyébként is évek óta felfokozott helyzetben.

3. Az, hogy mit gondolnak rólam, egyáltalán nem érdekel. Én tudom, hogy be vagyok akadva néhány médiumnál, és csak sajnálom őket, hogy úgy alakult, hogy az ilyen színvonalú magyar politikáról való tudósítással kell foglalkozniuk. Engem rendesen megvisel az, ami és ahogy történik, üvöltenék mindennap pl. a pedagógusok helyzetét látva, de politikai pártok közül, ha szögesbottal vernének se tudnék választani. Az én választásom a színház és a magyar irodalom, igyekszem ezt átláthatóan és tisztességesen tenni a magyar emberekért, magamért és a családomért. Számonkérhető vagyok, szívesen beszélek bármiről, nincsenek titkaim. Én soha nem fogok elmarasztalni senkit, igyekszem megérteni, hogy ki mit és miért tesz vagy gondol, és ki fogok állni mindig azok mellett, akikkel igazságtalanság történik, de úgy, ahogy azt én látom jónak és nem úgy, ahogy a sajtó (vagy ti).

5. Nagy hiba megmondani bárkinek, hogy mit mondhat és mit nem. Jelen helyzetben úgy tudom, nem egy szervező kérte ezt, de ha mégis, akkor egyértelmű a helyzet: minek adunk valakinek díjat, ha nem tartjuk fontosnak azt, amit gondol, bármi is az. (Ez persze nem legitimizálja a reakciók egész skáláját.)

6. Ne hagyjátok, hogy a facebook bejegyzések, sajtó, média, politika elhomályosítsa a kedveteket és a látásotokat. Ti mindannyian értékesebbre vagytok hivatottak már pusztán attól, hogy a családotok és a barátaitok vesznek titeket körbe. Ha valóban aggódtok Magyarországért, rengeteg tennivaló van, már ma el lehet kezdeni „tenni” a sárdobálás, állandó nerezés, gyurcsányozás, sorosozás helyett. Semmi nem fog tőle változni. Szerintem.