Leforgott a Semmelweis című film Koltai Lajos rendezésében. Az Index is ellátogatott egy forgatási napra, ahol megszólaltatták a címszereplő Vecsei H. Miklóst. Lapszemle.

Semmelweis Ignác karakteréről szólva a színész úgy nyilatkozott: „Az én feladatom pont nem az, hogy bemutassak egy hőst vagy egy példaképet. Talán nem is tudhatok arról, hogy Semmelweis nagy ember volt. Amiről viszont muszáj tudnom, hogy ember volt. Minden szerepem megformálásánál fontosnak tartom, hogy minél több botladozását és nehézségét mutassam meg az adott karakternek, máskülönben nézőként nem fogunk tudni vele menni, mert nem ismerünk benne magunkra.”

A kérdésre, mik azok a tulajdonságok, amelyek segítik a kapcsolódást a karakterrel, Vecsei H. elárulta:
„Semmelweis egy rosszul kommunikáló, mogorva és hideg ember volt. Elég sok kordokumentum, naplóbejegyzés maradt fenn róla magyarul és németül is, volt miből dolgozniuk a forgatókönyvíróknak. Ám a viszonya a születéshez, a kismamákhoz és az újszülöttekhez egészen más dimenziójú létezés volt. Előttük fedte fel a másik arcát, mellettük volt otthon. (…) A feltétel nélküli szeretetből táplálkozó tehetetlenség annyira sokrétű érzés, hogy egy karakternek szinte minden energiáját és a szemének a csillogását is helyreteszi.”

„Minden egyes nappal roncsolod magad, mert a kezed között halnak meg azok, akiket szeretsz, akik a lényedet jelentik, és egyre inkább tudod, hogy te is hibás vagy ebben, csak nem tudod még, hogy pontosan miért. Egy ilyen helyzetben nem tudsz lefeküdni aludni, nem tudsz kedves lenni. Szinte csak tekinteted van, és sallangmentességed.
Ez egy hatalmas kereszt, aminek a súlyát bonyolult színészi feladat megmutatni. (…) Számomra ez egy szép és fontos színészi feladat. Mindemellett a forgatókönyvírók figyeltek rá, hogy a rengeteg tragédiával átitatott jelenetek között megjelenjen a humor, ami kicsit képes oldani a fájdalmat.”

Vecsei H. Miklós arról is beszélt, rögtön az első héten vették fel a film legnehezebb jelenetét: „De épp egybevágott a magánéletem történéseivel, ami segített az átélésben. Sokszor történt már ez így velem. Érdekes érzés a színésznek, hogy fáj valami, végtelenül fáj, és közben tud arra is gondolni, hogy milyen szép lesz majd ezt megosztani a szerepével.”

Arról is faggatta Korcsmáros Felícia, milyen Koltai Lajossal a munka, hamar rá tudott-e kapcsolódni a rendező víziójára: „Marton tanár úr elvesztése óta Hegedűs D. Gézát tekintem mesteremnek, de vele a rengeteg munkánk miatt nem olyan intenzív már a viszonyom. Pedig én úgy érzem, hogy nekem egész életemben szükségem van arra, hogy egy mesternek a kezét foghassam. Szeretek tanítvány lenni. Rengeteg irányba tudok nézni, és mindenben tudok hinni. Jó, ha valaki ebben segít. Koltai tanár úr személyében egy ilyen embert ismerhettem meg. Fél pillantásokból megértjük egymást, és nagyon vágyom arra, hogy megcsináljam, amit ő szeretne látni. Tudom, hogy a szívem képes rá, és jó lenne neki ezt odaadni. Remélem, hogy Semmelweis rajzolódik majd ki ezáltal.”

Fotó: Balogh Zoltán / MTI