Mint ismert, Csikos Sándort választották a nemzet színészének csütörtökön. A cím birtokosai Benedek Miklós halála után választottak maguk közé új tagot. Vecsei H. Miklós ennek kapcsán osztott meg egy történetet közösségi oldalán a művészről, akivel már játszott együtt.

– Gyerekek, állítólag nincs eladva minden jegy, hoznak árvákat is.

– Sanyi bácsi: Árvákat a Mester és Margaritára?

Három és fél órás előadás. A vége fele járunk, debreceni nagyszínpad. Már csattognak a székek, mert sokaknak el kell érni az utolsó buszt. Párhuzamos jelenetek a fináléban. Sanyi bácsi Pilátusként elmondja, hogy a “Gyávaság a legnagyobb bűn.”, nekem még van pár sorom a végén, majd leszúrnak, gégénfény, társulat jön lassan a nézőtér felé és vége.

Elhangzik a végszó. Sanyi bácsi jön. Fáradtak vagyunk, ő is fáradt, szöveg helyett csend van a színpadon. Hosszú csend. Hosszú-hosszú csend. Súgó már ordítva suttog: Sanyi bácsi maga jön! És Sanyi bácsi-Pilátus akkor hirtelen zavarában azt mondta: “Az árvaság a legnagyobb bűn.” Döbbent csend a nézőtéren. Én csak zokogva-rázkodva tudtam kinyögni a monológomból hangfoszlányokat, majd leszúrtak, jött a gégénfény és az egész debreceni társulat egymás mögé bújva próbálta visszatartani a sírva nevetést. Mire beértem az öltözőbe, ott ült Sanyi bácsi két Unicummal, és egymás vállat veregetve nevettünk. De nem csak a helyzetet nevettük, hanem hogy milyen gyönyörű tud lenni együtt a színház.

Csikos Sanyi bá óriási színész, még nagyobb ember és pedagógus. Mától a Nemzet Színésze. Örök hála, hogy ismerhetem, és az Ő körükben kezdhettem a pályát. Biztosan nem lennék most a helyemen, ha Ők nem lettek volna, és nem mutattak volna példát. Szeretettel gondolok rá és a debreceniekre!