Szombaton, március 7-én 10 órakor, a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában helyezik örök nyugalomra Csukás Istvánt, a nemzet művészét – közölte pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma az MTI-vel.
Mint írják, a február 24-én, életének 84. évében elhunyt költőt, írót családja, barátai és a tisztelői kísérik utolsó útjára.
Csukás Istvánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a közmédia a saját halottjának tekinti.
A Kossuth-díjas alkotó 1936. április 2-án született Kisújszálláson, 1957 óta élt írásaiból. 1968 és 1971 között a Magyar Televízió munkatársa volt.
Generációk nőttek fel olyan legendás meséin, mint a Pom-pom meséi; a Süsü, sárkány; a Mirr-murr; a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Keménykalap és krumpliorr, a Nyár a szigeten és A legkisebb ugrifüles. Emellett hang- és tévéjátékok, filmek, színdarabok fűződnek a nevéhez és verseket is írt.
Részlet Csukás István utolsó interjújából:
Mit adnak a mesék a gyerekeknek?
Nagyon fontos, hogy minden korosztály megtalálja azt a könyvet, azt a történetet, ami érdekli, amit be tud fogadni. Én minden korosztálynak írtam. Vannak mesék óvodások részére, a meseirodalom nagy része nekik szól. A tíz év körüli gyerekek a rövidebb, valóságosabb történeteket szeretik. A kiskamaszok pedig a romantikus, kalandos könyveket. Fontosnak tartom, hogy a gyerekkor minden szakaszában megkapják a kicsik a nekik szóló műveket. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a mese segít birtokba venni a világot. Sokan legyintenek, hogy a mese csak a gyerekeknek való. Ez egyfelől nem igaz, másfelől pedig éppen ez benne a csodálatos. Ez az egyetlen műfaj, amely teljes egészében ábrázolni tudja a világot. A csodákat, az elmúlást, a földön túli dolgokat is. Gyerekkorban alakul ki a személyiség is, és ebben a meséknek nagy szerepe van. Ha a gyerek olvas, hősöket választ a történetben, és ahhoz igazodik. Úgy gondolom, hogy a mese és a gyerekirodalom kihagyhatatlan az ember életében.
Rengeteget dolgozik – most is munka közben zavarjuk. Mire készül?
Szeretek dolgozni. Ifjú korom óta ez tölti ki az életemet. Szerencsés vagyok, mert olyan dologgal foglalkozom, amit nagyon szeretek. Minden nap dolgozom, fegyelmezett ember vagyok. Naponta két-három órán át írok, de az éppen elég. A munkának több fázisa van. Az első a legjobb, amikor még csak elképzelem, hogy mit írok majd. Aztán leülök az asztalhoz, és elkezdem leírni a gondolataimat. Ez is egy izgalmas szakasz. Most éppen egy önéletrajzszerűségen dolgozom, ami nagyon érdekes lesz. A könyvhétre szeretném megjelentetni. A könyv a fiatal költőről szól, aki én voltam. A gondolat úgy született meg, hogy kutattam a szekrényemben, és rengeteg levelet találtam, amiket hozzám írtak a barátok, mesterek és példaképek, vagy amiket én írtam nekik. Ebből gyűjtöttem össze néhányat. Aztán elkezdtem kiválogatni a rólam szóló írásokat – kritikákat, véleményeket. Ez lesz a könyv második része. A harmadik részben pedig interjút készítek saját magammal, és elmondom, hogy mit gondolok a fiatal költőről. Igyekszem hangulatosan megírni. Munka közben pedig magam is elképedek, hogy milyen is volt az ember fiatal korában.
Néhány hete fejezte be a Süsü harmadik szériáját. Tavaly egész évben ezen dolgozott?
Igen, januártól egészen ősz végéig írtam. Tizenhárom forgatókönyvet adtam le. Nagy munka volt. Még Balatonszárszóra sem tudtam elmenni nyáron, mert az írást nem lehet abbahagyni. Ha az ember elkezdi, akkor csinálni kell.