Május 13-án a Bartók Tavasz keretén belül mutatja be a Győri Balett a GisL című produkcióját, amelynek zenéjét Lajkó Félix írta. Velekei László igazgatót, az előadás koreográfusát a közös munkáról kérdezte a Papageno és a Librarius.
A teljes interjú ITT érhető el.
“A Giselle az első balettelőadások között van, amit gyerekként láttam. Emlékszem, egyes részeket hosszúnak éreztem, el is álmodoztam néha közben. Ezért is döntöttünk úgy Csepi Alexandra dramaturggal, hogy a mi előadásunkat a mai világra reflektálva szorosabbá tesszük, a cselekményt egy felvonásba sűrítjük össze” – mesélte Velekei László.
A kérdésre, mire helyezte a fő hangsúlyt, elmondta: “Mindig is próbáltam olyan darabokat választani, melyeknek középpontjában az ember áll – ez hozzátartozik az alkotói attitűdömhöz. Szeretem bemutatni azokat a helyzeteket, amikor egy szereplő a saját korlátjain túllépve megmutatja azt az énjét, amit egyébként nem szívesen fed fel. Giselle is szerelmes lesz, és beleőrül a csalódásba, de mégis túl tud emelkedni ezen, hogy megvédje Albrechtet, a szeretett férfit. Alkotóként ez a mozzanat nagyon inspiráló volt.”
A Giselle néhány fontos jelenete a balettrepertoár legkomolyabb kihívásai közé tartozik, és sok a darabban a pantomim elem is, nagy hangsúly helyeződik a színészi játékra. A kérdésre, törekedett-e ezek megőrzésére, azt felelte a Librariusnak: “Igen, nagyon szeretem a cselekményes baletteket és nem félek attól, hogy ez esetleg konzervatívabb táncszínházi forma. Én azt érzem, hogy van létjogosultsága. Mivel a Győri Balett táncosai nagyon színes egyéniségek, van mozgásterem arra, hogy úgy válasszam ki a repertoárt, hogy figyelembe vegyem azt is, hogy azon belül kinek melyik szerep állna jól. Herkovics Eszter Adria harmadik éve van a társulatnál, és nagyon tehetséges, érzékeny és erős táncosnő. Határozottan tudtam az elejétől kezdve, hogy ő fogja táncolni a címszerepet. A cselekményes baletteknél tűpontosan vezetjük végig a nézőt a darabon, együtt, kézen fogva éljük meg a hullámvasutat, a drámát, a szerelmet, az őrülést, az elvesztést. És akkor jó egy cselekményes balett, ha egy adott pillanatban mindenki ugyanazt érzi, és még napok múlva is ott motoszkál a fejében mindaz, amit látott, esetleg újra és újra megnézi a darabot. Ez azért is fontos számomra, mert a Győri Balett művészete a közönségével válik eggyé, ehhez is segítség egy cselekményes balett.”
Velekei László azt is elmondta a Papagenonak, megviselte őket a pandémia, különösen az első hullám: “Jó hír viszont, hogy maga a betegség senkit sem érintett súlyosan. Az előadás pedig bizonyos mértékben változott tavaly óta: én ugyanis az a fajta alkotó vagyok, aki mindig hozzányúl a darabhoz, amikor újra előveszi. Beleteszek például új lépéseket, vagy máshová helyezem a hangsúlyt. Számomra az alkotási folyamat végén sosincs pont. Bízom benne, hogy sokáig fogjuk majd játszani a GisL-t, és így lesz alkalmam tovább csiszolgatni.”