Ismét látható Venekei Marianna első egészestés darabja A vágy villamosa ezúttal az Eiffel Műhelyházban. A darabot 2018. június 17-én mutatták be, akkor készült vele interjú a Táncművészet nyári lapszámába, amelyet most Facebook oldalukon is megosztottak.
Újságíró: Kovács Péter, próbafotók: Csibi Szilvi (Opera), szerkesztő: Péli Nagy Kata
„Nemzeti Balett művészeivel a modern balett eszközeivel állította színpadra Venekei Marianna Blanche Dubois egzisztenciális és mentális bukásának történetét. Az Operaház vezető balettmestere az amerikai Tennessee Williams 1947-ben íródott Pulitzer-díjas drámáját A vágy villamosát választotta első egész estés darabjának témájául.
Tm: Gyakran tapasztaljuk, hogy egy táncos előbb-utóbb elkezd koreográfiákat is alkotni. Ön mikor kezdett ezzel a gondolattal foglalkozni?
V. M.: Ennek nincs törvényszerűsége. Egyszer csak jött egy belülről fakadó igény – egyébként elég későn. Van, aki nagyon fiatalon kezd koreografálni kisebb műveket, ezzel szemben én sokáig voltam asszisztense több alkotónak, ki kellett várnom azt a pillanatot, amikor úgy éreztem, hogy van mit mondanom. A kanadai Saint-Saveur-ben volt egy verseny, amelyre be lehetett küldeni videókat, ezekből szelektált a zsűri, kiválogattak, majd meg is nyertük. Ott megkérdezte tőlem egy újságíró, hogy miért ilyen későn kezdtem el koreografálni. Azért, mert most vannak olyan gondolataim, amelyeket szeretnék megosztani másokkal is. Ez volt a második alkotásom.
Tm: Ha végignézed az alkotásaidat, mi az a témakör, gondolat, amely vezérmotívumként mindig visszaköszön?
V. M.: A párkapcsolatok és a törékenység, az emberi létezésünk és a lelkünk törékenysége. Bizonyos értelemben nagyon hétköznapi helyzetekről beszélek: egy hosszas együttélésben szerzett sebek, egy hirtelen találkozásban lezajló dinamikák és sérülések, hogy lehet elveszteni egy pillanat alatt mindent. Ezek mind-mind foglalkoztattak, a kezdetektől fogva…
Tm: A vágy villamosa, az első egész estés koreográfiája, másfajta hozzáállást kíván meg, amikor egy ilyen terjedelmű darabban gondolkodik?
V. M.: A rövidebb darabokban az a kihívás, hogy egy viszonylag szűk idő intervallumon belül el tudj mondani mindent, amit szeretnél, hogy megtaláld az arányokat. A vágy villamosa eleve nem könnyű darab, nagy kihívás úgy összeállítani az előadást, hogy a nézők értsék a történetet, és haladjanak velem, illetve a főszereplőkkel. Ezen rengeteget dolgoztunk Dés Lászlóval. Sokat adott hozzá a zenei megközelítésmódjával, én pedig a táncos gondolkodásmódomat tudtam belevinni, ezt a kettőt kellett összegyúrni. Hosszú és rögös út volt az alkotás folyamata, de minden nehézség hozzásegített ahhoz, hogy kialakuljon ez a koreográfia. Egy hónappal a bemutató előtt már azt érzem, hogy hihetetlenül türelmetlen vagyok, legyen már készen minden. A kart nemrég kezdtük el próbálni, a szólótáncosok jeleneteit már csak cizellálom. Látni szeretném már az egészet a színpadon! Ez azért is lényeges, hogy figyelni tudjam, hol kell erősebb, és hol kell inkább visszafogottabb gesztusokat használni. Ezek mind fontosak ahhoz, hogy egységessé váljon az egész. A tegnapi próbán a szólórészeket néztük meg, a világítástervező pedig éppen bent volt. Elmondta, hogy – mielőtt még látta volna a próbát – találgatott, hogy melyik táncos melyik karaktert fogja megjeleníteni a színpadon, és mindenkit eltalált. Ez azt bizonyítja, hogy jó a szereplőválasztás.
Mikor látható az előadás? 2022 január 7.,9.,13.,15.,16.,22.,23.,29.