A RUMINI mesejátékot 2011-ben mutatta be a Magyar Színház. A teátrum eredetileg azzal kereste meg Berg Juditot, a Rumini történetek íróját, hogy a már meglévő regények közül készítse el az egyik kötet színpadi változatát, de az írónő egy egészen új Rumini-kalandot alkotott meg. Az idei évadban Rumini ismét visszatér, új rendezésben, új szereplőkkel és Soltész Bözsével a főszerepben. Vele készült interjú.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Te fogod játszani Rumini karakterét? 

Őszinte leszek: igazán meglepődtem, amikor megtudtam, hogy én leszek Rumini. De azóta közelebb kerültem ennek a kérdésnek a megválaszolásához. Tíz évvel ezelőtt megcsináltuk a Harisnyás Pippit Novák Eszterrel. Azt hiszem, Rumini is egy hasonló karakter, csak ő fiú, talán ezért juthattam én eszükbe a címszerep kapcsán. Persze ez egészen más.

Milyen érzés egy ennyire közkedvelt, gyerekkönyvből készült darabot életre kelteni? Volt valamilyen személyes élményed Berg Judit regényeivel?

Igen, találkoztam már Berg Judit munkásságával. Aki ma gyerekeket nevel, semmiképpen nem kerülheti meg az ő műveit, szerintem szuper történetek. A Rumini főleg a fiúknál kedvenc, én is sokat olvastam esti meseként a gyerekeimnek. A Lenge mesékből, ami Berg Judit másik hosszadalmasabb, ismert könyvsorozata, készült egy moziváltozat, ebben én vagyok a mesélő hangja, azt a történetet is nagyon szerettük. 

Személyesen is ismerem Juditot, korábban is szerepelt az akkor még Pesti Magyar Színház repertoárjában a Rumini, bár teljesen más rendezésben, jelmezekkel és színészekkel. Akkor is aktívan részt vett a próbafolyamatban. Én nem szerepeltem az előadásban, de a színházi zenekarunk, a Harmadik Figyelmeztetés koncertjein tomboltunk együtt többször is. Most, ahogy elkezdtük a próbákat, már barátként kezdtünk dolgozni. Szerető figyelemmel támogatta a próbafolyamatot. 

Egy közkedvelt és jól ismert történet főszereplőjének megformálása nagy kihívás. A kisfiam ezeken a meséken nőtt fel, öltözött Rumininek farsangkor is. Így elmondhatom, hogy profi vagyok egérfülek és egérfarok készítésében. Nekem fontos, hogy a gyerekek számára ismert történetet úgy jelenítsük meg a színpadon, hogy elfogadják, ne valami teljesen idegen élményt kapjanak a hallott és olvasott mesékben elképzeltekhez képest. Azért fogalmazok így, mert a fiam elég kritikusan figyelte azt, hogy akkor most anyuka lesz Rumini. Az ő véleménye számomra a legnagyobb mérce. Nagyon remélem, hogy miután megnézi a bemutatót, megkapom tőle is az engedélyt: „Anya, ez menni fog! Rumini vagy!”. Már mutattam nekik pár fotót jelmezben, parókával, illetve videót a verekedésről. Azt mondták: „Anya, te már nem is olyan vagy, amilyen szoktál lenni!” Ez már jót jelent, de azért még izgulok emiatt. 

A darab címe: Rumini Ferrit-szigeten. Mennyire érzed magad közel Rumini világához és a tengerészkalandokhoz?

Kicsit fiús lányként is nőttem fel. A különböző kalandok, a fáramászás, békák gyűjtögetése, a giliszták csomózása, ezek nem álltak távol tőlem, szóval tulajdonképpen számomra nem idegen, sőt, boldoggá tesz, hogy egy tengeri kalandban vehetek részt. 

Rumini karakterének egyik legfontosabb vonása a leleményesség. Hogyan jeleníted meg ezt a tulajdonságot a színpadon?

Rumini figurája technikailag nagyszerűen működő hős. Ő nem egy nagy, izmos figura, aki az erejéből próbál érvényesülni, hanem a leleményessége és talpraesettsége segíti át a nehézségeken. Mindig az eszére támaszkodik először, hiszen kicsi, apró termetű, bár kiderül, hogy ügyes technikával verekszik. Hogy ezt hogyan jelenítem meg, az tulajdonképpen nem is kérdés, hiszen így van megírva, ezt hozza az ő élettörténete. Ezzel az alkattal kellett magát megvédenie, amolyan „árva gyerekként”. Tudjuk, hogy életének korábbi éveit egy rablóbandában töltötte. A Szélkirálynő kapitánya ebből a csavargó életből mentette meg. Sok mindent megtanult, aminek hasznát tudja venni a kalandjai során. 

Milyen érzés volt először magadra ölteni Rumini jelmezét? Hogyan segített ez a karaktered megformálásában?

Az egyik legfontosabb kérdés volt számomra, hogy nőként hogyan tudok átváltozni egy rosszcsont kisfiúvá. Sok időt töltöttünk a paróka kidolgozásával, és úgy érzem, megtaláltuk azt a rövid, borzos hajú változatot, amiben jól érzem magam ehhez a szerephez. Emellett van egy nagyon jó bakancsom, amiben remekül tudok verekedni és leugrani a díszletről, így biztonságban érzem magam a technikailag bonyolultabb jelenetekben is. A matrózfelső és a mellény, amiket kaptam, szintén segítik a karakterformálást. A kedvencem viszont az övem, amely gyönyörű bőrdíszműves munka. Több táska, fakk van rajta, amit nagyon jól tudok hasznosítani, hiszen Rumini sokféle tárgyat begyűjt, amiket elő kell kapnia, néha nehezített körülmények között, például megkötött kezekkel. Összességében nagyon jól el tudok bújni a jelmezemben, építőleg hat rám. 

A darabban Rumini sokszor kerül “életveszélyes” helyzetekbe. Színészként hogyan készültél fel ezekre az izgalmas és akciódús jelenetekre?

Világéletemben nagyon sok olyan szerep talált meg, amelyekben veszélyes helyekre másztam, ugrottam, lógtam, satöbbi. Kedveltem ezeket, mert bár tanulatlanul, de nagyon közel állt hozzám az akrobatika. Úgyhogy én nagyszerűen érzem magam ebben. Verekedhetek, ugrálhatok. Úgyhogy nem nagyon kellett nekem erre „készülnöm”. Nyilván a koreográfiákat Katával – Szívós Kata Dóra koreográfus – a szerk. – alakítottuk ki. Keresztény Tamással és a többi aranyos “patkánnyal,” akikkel legtöbbször verekszem, valamint Balikóval – Murvai Márton – nagyon szórakoztató volt ezeket kidolgozni. A napi kardió edzésem is megvan, így Rumini egy kis fitneszt is nyújt az életemben.

A darab során Rumini számos varázslatos eszközt használ. Hogyan tudod ezeket a különleges kellékeket a karaktered részévé tenni? Milyen szerepet kapnak a darabban? 

Van Rumininél például egy vascsöppentő, ami sokoldalúan használható: láncokat tud elszakítani, vagy akár a hordóba szorult bandavezért kiszabadítani. Emellett ott van a látószelence, amivel mindig megtalálhatjuk egymást, de Rumini kedvenc varázslatos tárgya talán a láthatatlanná tévő kalapja. Ezeket színpadi technika segítségével működtetjük, hogy varázslatossá teremtsék ezt a mesét körülöttünk. Elképzeltem, hogy a saját életemben milyen hasznosak lennének ezek az eszközök. Például, ha lenne egy láthatatlanná tévő kalapom, könnyedén megfigyelhetném, mit csinálnak a gyerekeim, vagy a látószelence révén mindig tudnám, hol vannak. Persze manapság már léteznek applikációk, de mégis, sokkal menőbb lenne a valóságban használni ezeket az eszközöket. A vascsöppentőt pedig a kertben vagy a házban is szívesen használnám, hogy megjavítsam a dolgokat. 

Rumini karaktere nagyon szép jellemfejlődési ívet jár be a történet során. Hogyan ábrázolod ezt a személyes növekedést a színpadon, a vakmerő hajósinastól a felelősségteljesebb hősig? Mit gondolsz, mi az a tulajdonság, amit a nézők tanulhatnak tőle?

Úgy gondolom, hogy Rumini elég nehéz helyzetből indul neki az életnek. Majdhogynem egy kis árva, kóbor gyerek, aki rossz társaságból érkezve, de bizalmat kap a Kapitánytól. Feladatai és célja lesz, tulajdonképpen egy biztonságos, szeretetteljes közegbe kerül a Szélkirálynőn. Ebben a kalandban, ahogy általában a Rumini-történetekben, az az izgalom, hogy ő megtudja-e tartani ezt a pozíciót, ki tud-e törni a kóborló, elkallódott árvagyerek szerepéből, és méltó tagja tud-e lenni egy közösségnek. Rumini ezen a jellemfejlődésen megy keresztül. Gondolkozás nélkül feláldozza magát a barátaiért. Az előadással ennek az üzenetét szeretnénk átadni: bármilyen nehéz élethelyzetből érkezve méltó lehet az ember a jobb életre, ha a hozzáállása és viselkedése alkalmassá teszi erre a fejlődésre. A másik számomra fontos üzenet, a közösség kérdése. Jó tartozni valahova, jó érezni azt, hogy helyem van a világban. Az embernek céljai és kalandjai vannak, de nincs egyedül: ez maga az élet. Ez a pillanat megélését segíti, ami nem engedi az embert elszomordoni és félni, mert azt érzi, hogy másokkal együttműködve, közösségben alkalmas lesz megoldani a nehézségeket. Rumini egy nagyon jófej srác, aki igazán inspiráló, nekem pedig jó ebben a szerepben lenni!