Adni és kapni is nehéz, mindkettőt tanulnunk kell egy életen át – ez a fő gondolata a Holdbéli csónakos című zenés mesejátéknak, amelyet szeptember 25-én mutatott be a Veszprémi Petőfi Színház.

Ajánló a darab elé:

Jégapóhoz, a magyarok fejedelméhez négy király érkezik leánykérőbe, akik hatalmas hadsereget, végtelen gazdagságot kínálnak a magyar királykisasszony kezéért. Ám Pávaszem királylány egészen másra vágyakozik. Titokban szerelmes az elérhetetlen Holdbeli Csónakosba… A kalandos történetben a barátok segítenek. Győz az igazság és a szerelem beteljesül. Weöres Sándor költői mesejátéka igazi mese és játék is. A vásári bábhagyomány humorát és szabadságát ötvözi a klasszikus népmesék elemeivel. Varázslatos mű, amely a család minden tagjához szól.

A darabban tényleg győz az igazság és a szerelem?

Igen! Természetesen, a végén a Magyar fejedelem kisasszonya észreveszi, hogy a szerelem az nem egy vágy, nem egy álom, amit kergetünk. Idővel rájön, hogy nem a holdba, és nem olyan tárgyakba leszünk szerelmesek, amit nem tudunk elérni, hanem meg kell tanulnunk szeretni. Nem tökéletes senki, mint a Hold. Mi emberek szeretünk a vágyainkba, a tökéletesbe szerelmesnek lenni, de az Isten úgy teremtett meg minket, hogy nem vagyunk tökéletesek. Ezt pedig meg kell tanulnunk, ami nem könnyű feladat, mert gyerekkorban, tinédzserkorban idealizáljuk a szerelmet, a „szerelmeket” és azt gondoljuk, hogy mindenki olyan tökéletes, mint – a darab vonalán maradva – a Hold. Ahogy megyünk előre a darabban, kiderül, hogy minden szereplő csak ember, ők is hibázhatnak, mégis ezekkel együtt kell szeretni őket. A darab ezt tanítja meg ezzel az izgalmas utazással. 

A Magyarság eredete és a történelem mennyire szövi át a színdarabot? Az útkereséssel, mely megjelenik a színpadon, mennyire tud azonosulni a mai kor embere?

A szerző, aki ismerte – szerencsére én személyesen is ismerhettem – egy „nagy gyerek” volt, természetesen kifejezés jó értelmében. Azért is tudott zseniális költő maradni, mert hihetetlen távolkeleti kultúrával rendelkezett, így a darabban többek között olyan érdekes szereplők jelennek meg, mint a szkítai, a görög, az afrikai vagy a kínai. Sok történelmi alakot fedezhetünk fel a színpadon. Nyilván, ha egy történelem tanár pontosan végig gondolja, akkor vannak pontatlanságok, de az író ezt a pontatlanságot megtehette, hiszen ez egy mese!

Hogyan sikerül korhű környezetet teremteni a színpadon és a színészek öltözetében?

Mindenképpen szeretnénk, a jelmez- és díszlettervezővel, Galkó Jankával, hogy klasszikus jelmezeket láthasson a közönség a színpadon. A gyerekek egy ilyen mesében szeretnek egy koronát látni, kardot csodálni, és ehhez mi is ragaszkodunk. Maga az egész mese egy nagyon komoly mesekultúrából, magából a Vitéz László vásári komédia kultúrájából származik, ezért némelyik figura például harsány megjelenésű lesz. A gyerekek nagyon jókat derülnek az olyasfajta jeleneteken, mint például, hogy „Vitéz László az ördögöt azzal a palacsintasütővel hányszor veri el” a komédia kedvéért.

Egy ilyen gyermekeknek is szóló színdarab során fontos a feldolgozást is segíteni, érzelmeiket, indulataikat vezetni, az esetleges félelmet kezelni. A félelem például egy fontos érzés, meg kell tanítani egy színházi előadás kapcsán is feldolgozni azt. Például, ha egy félelmetes alakot esendővé teszünk, a következő pillanatban a gyerekek már nevetnek is és a negatív érzés máris feloldódik. A gyerekek képesek drukkolni, átélni, beleélni magukat a színpadon zajló történésekbe. Ők így követik és élvezik a színpadi játékot. Ugyanakkor fontos, hogy hagyjuk a fantáziájukat dolgozni, hagyni kell, hogy ők még magukban a történethez tehessenek.

Mesélne nekünk arról, hogy mindezeken kívül mivel készülnek a gyerekek számára, hogy színesebbé és érdekesebbé, legfőképp pedig érthetővé, könnyen követhetővé tegyék számukra A holdbeli csónakos előadást?

Mivel bonyolult a történet, színháznevelési szándékkal tervezünk kiadni egy olyan kisfüzetet, tájékoztatót, mely segíti a felkészülést az előadásra a diákok, fiatalok számára, így már úgy ülnek be az ifjú nézők, hogy ismernek bizonyos dolgokat a történetből. Ezeket a kisfüzeteket osztályfőnöki vagy irodalomórán fel tudják dolgozni a tanáruk segítségével, így már kapnak egy előzetes képet arról, hogy mi is fog történni pontosan a színpadon.

Ezen kívül báb- és mese figurák színesítik a jeleneteket, melyeket Fekete Dóra tervez. A bábok segítik a darab haladását, könnyedségét. A sólyom madár, ami a Medvefiának a bábja például egy fontos szereplő, érdemes lesz figyelni!

Mi az a gondolat, amit kiragadna a színdaraból, amit át szeretne adni a család minden tagjának?

Mindig úgy rendezek gyerek darabot, hogy mindenki, akár a felnőttek is megtalálják benne a „mazsolájukat”. A fő gondolat nagyon egyszerű, kicsit talán közhelyes is: ha figyelünk a környezetünkre, képesek vagyunk nyitott szemmel járni, akkor megláthatjuk, hogy ott vannak azok az emberek, akiket szerethetünk, akikkel jót tehetünk. Adni és kapni is nagyon nehéz, mindkettőt tanulnunk kell egy életen át! Ne feledkezzünk meg a sok információ között a körülöttünk lévő emberekről, öleljük meg, simogassuk meg, szeressük egymást!