A Macskadémon új premierje Szentendrén több résztvevő művészt is komfortzóna-elhagyásra késztet. Mester Viktória az operaszínpadról jött át kipróbálni magát Orsi, a testképzavaros pszichológus nő szerepében, Mátyássy Bence pedig a depressziós újságírót, Andrást alakítja a horror-vígmusicalban.
A Szentendrei Teátrum és a Pinceszínház közös produkciójáról beszélgettünk. 

Játszottatok már ennyire – hogy is mondjam-, zizi darabban? Vikiről, aki a klasszikus szcénából jön, azt feltételezem, hogy nem, Bence, a különböző társulatokban talán inkább találkozott már ilyen parádéval…

Mátyássy Bence: A HOPPart-os korszakomban sok őrületben vettem részt, de horror vígmusicalban még nem. Egyszer láttam már ehhez hasonló agyeldobós dolgot, egy orosz bohócszínházban, bár az sem volt ennyire jó értelemben vett eklektikus, mint a Macskadémon, aminek a zenéjében van Brecht songra hajazó dal és operettparódia is, de eszembe jut róla Danny Elfman zenéje is, Tim Burton filmjeiből. Mindenesetre a rendező, Gergye Krisztián szarkasztikus humora kiválóan át fog jönni. Az meg majd kiderül, mennyire lesz őrült az egész, és én milyen leszek benne.

Viki, te felléptél már ehhez hasonló produkcióban?

Mester Viktória: A klasszikus műfajban is van „ereszd el a hajam”, Kovalik Balázzsal például csináltunk nem szokványos előadásokat. De ennyire eklektikus, iróniára és öniróniára is lehetőséget adó játékban még én sem szerepeltem. Bennem, többek között, az angol abszurd humort is felidézi, de ebben az az érdekes, hogy aki nem szereti az abszurd színházat az is szeretni fogja.

MB: És amellett, hogy groteszk és nagyon vicces, mélyebb témákat érint egyfajta könnyedséggel. Olyan dolgokról szól, mint a testképzavar, depresszió, alkoholizmus, magány, hogy csak párat említsek. Ilyenekről nem sűrűn szólnak a csak humoros kategóriába sorolt színdarabok, pláne musicalek. 

MV: Tényleg komoly történet, csak kifordítva.

MB: Valamint engem emlékeztet még kicsit a Liza, a rókatündérre is.  

Viki, neked ez az első teljesen prózai szereped?

MV: Két éve Szegeden, Händel operáját, az Agrippinát csináltuk, ott sok prózát kellett mondanom az áriák között. De akárhogy is nézem, operista vagyok, nekem ez új terep.

Miért vállaltad el?

MV: Engem mindig az alkotók, létrehozók neve vonz be egy új munkába. Ide Lőrinczy Gyuri invitált és győzött meg, hogy menni fog ez nekem, régen ismerjük egymást, a neve garancia volt számomra a színvonalra, plusz hívónév volt Gergye Krisztián, a rendező is, mert nagyon szerettem vele dolgozni a Hoffmann meséiben. De a végleges okét a szövegkönyv elolvasása után mondtam ki. A próbák alapján mondhatom, hogy a Macskadémon nekem felüdülés, imádom Gergye ötleteit és – Bencéhez hasonlóan-, a szarkasztikus humorát, meg hogy Krisztián nyitott az ötleteinkre. Szeretem, ha egy munka kívül esik a komfortzónámon. 

Bence, ahogy Vikinek, neked is van olyan szöveged, amihez el kell hagyni bizonyos szemérmet. Például: amióta depressziós vagyok, egyben impotens is – mondod Andrásként. Könnyed, zenés színműről beszélünk, mégis teljes nyíltsággal hangzanak el meghökkentő mondatok. 

MB: Nekem van tapasztalatom a depresszióról. A színházi szakmában, sőt, a mai világban szerintem sokan küzdenek ezzel. Voltak deprimált korszakaim, megéltem mentális problémákat. Aztán kiderült, hogy mindez a hajtás, az életmódom, a munkaalkoholizmusom miatt alakult ki. Elmúltam 40, és biztos, hogy 20 évesen nem így játszottam volna ezt a szerepet.

MV: Vagy, ha akkor játszottad volna, nem láttad volna az iróniáját. 

MB: Igen, és mivel már túl vagyok rajta, rá tudok nézni az egészre, és erősebb jelenléttel tudom eljátszani Andrást, a depressziós szomszédot.

MV: Az én figurámnak, Orsinak, az egyik fő problémája a testképzavar. Ez gyakorlatilag minden nőnek állandó kísérője az életben, és mindegy, hogy az a nő valójában hány kilós. Belenézel szülés után a tükörbe, vagy 50 évesen belenézel, és egy megváltozott testet látsz. A megfelelési kényszer ugyanilyen, életkorszakokon át elkísérő dolog lehet. De ezek nem rossz tulajdonságok. Ezek terhek, a gyerekkorból hozzuk őket, vagy a körülményeink alakulnak így. Mindezek eredményeképpen tele vagyunk pszichés problémákkal. A darabbéli Bori néninél és Máté bácsinál is mit látunk? Kiégett kapcsolat, alkoholizmus, kapuzárási pánik. 

Viki, a klipforgatáson két perc alatt összebarátkoztál Rebekával, a Szentendrei Árvácska Állatvédő Egyesülettől kölcsönkapott cicával. Szereted a macskákat?

MV: Nagy macskamentő vagyok, nekünk is van három. Ha cicát találok, azonnal keresek neki jó gazdát. De minden állatot befogadunk, amelyik betéved hozzánk: papagájt, sünit, bármit. De remélem macskadémon nem kerül be az otthonunkba.

Macskadémon, a Szentendrei Teátrum és a Pinceszínház saját produkciója.

A szentendrei Városháza udvarán:
Július 8. 20:30h, július 9. 20:30h
Augusztus 21. 20:30h, augusztus 23. 20:30h

Az alsóörsi Kultkikötőben:
Augusztus 19. 20:30h

Jegyek:szentendreiteatrum. jegy. hu és kultkikoto.hu