Vidnyánszky Attila az Origónak adott újabb nagyinterjút, amelyben a Nemzeti Színház évadáról, a Színházi Olimpiáról és arról is beszélt, hogy újra filmet rendez.

„A pandémia következtében félig, de inkább egészen térdre rogyott a szakma. Most már elmondhatjuk, hogy felálltunk, de még nem tudtunk teljesen kiegyenesedni. (…) A válság mindig lehetőség is, például arra, hogy újragondoljuk a teendőinket, viszonyunkat a világhoz” – fejtette ki Vidnyánszky Attila, aki ennek jegyében készül az új évadra.

„Bertolt Brechttől A kaukázusi krétakör a háborúban megőrizhető emberi méltóságról, a Székely fonó, Kodály gyönyörűséges műve a magyar kultúrához való viszonyunkról, a Bánk bán a megváltozott világban a minket, magyarokat feszítő kérdésekről szól. Tamási Árontól a Tündöklő Jeromos, Hubay Miklóstól az Ők tudják, mi a szerelem a közelmúlt klasszikusai. A Nemzeti Színház küldetése, hogy ezeket újra és újra elővegye. Molière Don Juanja az európai kultúra egyik alaptörténete. Orosz és ukrán rendező orosz és ukrán kortárs drámát rendez majd – fontos üzenet ez ebben a felfordult világban. Petőfitől A helység kalapácsát játsszuk majd a beregszászi színházzal, akik a háború elől menekülve Magyarországon, a Nemzetiben dolgoznak most. Az Esterházy Jánosról szóló darab a magyar történelem sorsfordító eseményeit – első világháború, Trianon, 1956 – felidéző előadásaink sorába illeszkedik. És lesz valami, ami még sosem volt Magyarországon: Színházi Olimpia” – sorolta a direktor.

A felvetésre, miszerint a MITEM-en vendégül látott litván színházak mindkét előadásának végén politikai indíttatású provokáció történt, úgy nyilatkozott: „Ami azért döbbent meg újra és újra, mert kevés olyan színházi fesztivál létezik a világon, amelyre a MITEM-hez hasonló sokszínűség és szabadság lenne jellemző. Európában ezzel szemben egy rendkívül zárt és kirekesztő, önmagát kulturális elitnek tekintő kör elképesztő agresszivitással akarja megmondani, hogy mit kell gondolnunk a világról. nem szoktunk erről beszélni, de tény: évről évre szembesülünk azzal, hogy az általunk meghívott külföldi társulatok az ellenérdekelt aktivistáktól leveleket kapnak, hogy ne fogadják el a meghívásunkat.”

Vidnyánszky Attila saját bevallása szerint a litván társulatok vezetőinek azt mondta, Magyarországon szabad a véleménynyilvánítás, még akkor is, ha a nézeteltérések konfliktusokat szülnek. „Azt kérdeztem tőlük, hogy egészen biztosak-e abban, hogy egyetlen igazság van csupán, és az az ő igazságuk? Hogy biztosan jól látják-e a magyarok szerepét az általuk felvetett kérdésben? Érdekes volt látni a reakciójukat, amikor arról beszéltem nekik, hogy harminc évvel ezelőtt azért harcoltunk – megélve a kommunista-szocialista világ szorongató, fojtogató légkörét –, hogy ne kelljen az új világban egyformán gondolkodnia mindenkinek. ne kelljen ugyanazt mondania és ugyanazt hinnie minden embernek, hanem lélekben, szellemileg is legyünk szabadok. Akkor mi liberálisoknak neveztük magunkat – én is. eltelt harminc év, és most azok nevezik liberálisnak magukat, akik gyűlölködve igyekeznek kirekeszteni mindenkit – a politikában, de művészet területén is –, aki mást gondol.”

A Színházi Olimpiáról szólva úgy fogalmazott: „Egész Magyarország színházi zsongásban él majd. (…) Minden hazai színházat, szakmai szervezetet megszólítottunk, és részt vesznek majd a táncosok, a bábosok és az amatőrök is. A Nemzeti lesz az olimpia szakmai központja – a világ legjelentősebb rendezői érkeznek ide rendkívül izgalmas, különleges előadásokkal, programokkal. Minden magyar színház bekapcsolódhat a programba: hívhat egy külföldi előadást és egy a külhoni magyar társulatot. Lesznek vidéki központok, például Debrecen, ahol egy magyar színházi szemlét kínálunk majd, ami alkalom arra, hogy a nemzetközi szakmai figyelmet koncentráltan a saját teljesítményére irányítsuk. A másik vidéki központ a Miskolci Nemzeti Színház, a mai Magyarország legrégebbi kőszínháza, amely jövőre ünnepli alapításának 200. évfordulóját. A Magyar Bábművészek Szövetsége fantasztikus programsorozatot állított össze: több mint száz külföldi előadást terveznek országszerte, számtalan szakmai programmal. A Kolibri Színház, amely az ASSITEJ (Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége) magyar központja, remekül halad egy kiváló ifjúsági program előkészítésével. Nagy erőkkel dolgoznak a táncművészek is egy gazdag kínálaton. Magyarországra hozzuk az Eugenio Barba által fémjelzett Nemzetközi Színházantropológiai Iskola (ISTA –International School of Theatre Antropology) komplex programját is, amelynek homlokterében a tradicionális színházi gyökerek kutatása és kortárs értelmezése áll. Az Operettszínház csárdáskirálynő-fesztivált szervez külföldi előadásokból, mert ez az operett – az egyik legkelendőbb kulturális exportcikkünk – a világ sok országában van műsoron. Madách születésének 200. évfordulóját ünnepeljük jövőre. A Müpa Az ember tragédiájából készült új operával és korábbi zenei feldolgozások bemutatásával készül. A legkedvesebb programot hagytam a végére.
A világ különböző színházi iskoláinak a hallgatói adják majd elő a Tragédiát a hajógyári-szigeten, minden színt más nemzet diákjai. Szeretném, ha a magyar drámairodalom egyik legfontosabb művét a világ sok diákja ismerné és kedvelné meg” – fejtette ki az igazgató-rendező.

Néhány színház – köztük a Katona József és az Örkény – bejelentette, hogy nem vesz részt az olimpián. Az Origo kérdésére: miért érdekük fenntartani ezt a különállást, Vidnyánszky Attila azt nyilatkozta:

„A feszültség, a konfrontáció fenntartása bizonyos érdekcsoportok munkálkodásának lényege, ahogy már erről volt szó. De a közös érdek az, hogy a két teátrum is részt vegyen az olimpián. Én továbbra is nyitott vagyok a tárgyalásra. Szabadon hívhatnának bárhonnan bármilyen színházat, bármilyen előadással – ahogy ez a többi partnerünkre is érvényes.”

Az orosz-ukrán háborúról és az orosz művészek bojkottjáról is szót ejtett ismét:

‘A világban nagyon sok súlyos konfliktus van. Melyik miatt kit tiltunk le még? Egy sor kérdés merül fel, amikre nagy körültekintéssel kell keresni a válaszokat. Az erőszak bármilyen formája elítélendő, és remélem, hogy ez a szörnyű háború mielőbb véget ér. de a kollektív, válogatás nélküli be- és kitiltás rossz emlékeket idéz.
Az Amerikát és Nyugat-Európát felbolygató eltörlés kultúrája – mert itt erről van szó – rendkívül kártékony, ellentmond azoknak a tradícióknak, amikre a civilizációnk épül, aminek része a múlt, a maga ellentmondásaival, tragédiáival, bűneivel együtt. Ezekről szabadon kell tudni beszélni. Józannak kell maradnunk, nem szabad, hogy nálunk is eluralkodjon ez a téboly. A kultúra nagyon érzékeny terület, más logika szerint működik, mint a politika. Ha a kultúrában is a politikai megfontolások nyernek teret, olyan kapcsolatokat, finom rendszereket égetünk fel, amelyek rövid távon is rendkívüli károkat okoznak, újraépítésük pedig rendkívül sok időbe telik.”

Az Origónak elárulta, filmforgatásra is készül, II. Rákóczi Ferencről készít egy nagyjátékfilmet: „Lényegében készen állunk a forgatásra. A film három évszakos lesz, idén a téli forgatással kezdünk, folytatjuk majd tavasszal, és nyáron fejezzük be. Nyolcvankilenc napunk lesz rá. Nagyon fontos, hogy új történelmi filmek készüljenek, mint amilyen a Hadik Andrásról, a Hunyadi Jánosról, a Petőfiről vagy a Rákóczi Ferencről szóló mozi.
Jó volna, ha nemzeti ünnepeinken újabb és újabb filmeket lehetne látni magyar hősökről, nagy tettekről, sorfordító eseményekről, tragédiákról és sikerekről is.”