Túl egy gazdasági válsággal nehezített évadon, illetve egy Nemzetközi Színházi Olimpián, szeptember 3-án Katona József Bánk bánjával veszi kezdetét a Nemzeti Színház új, Királyok évada címet viselő szezonja. Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával a „művészeti élet szabadságáról” és a „hídépítésről” is beszélgetett a Demokrata. Lapszemle.

A pandémia hatásairól szólva, a Nemzeti Színház igazgatója elmondta, a nézői szokások megváltoztak, jellemzően nagyon előre nem vásárolnak jegyet az emberek, de a nézőszám tekintetében „így is bőven 95 százalék felett” vannak.

Színháztörténeti eseményként értékelte a Színházi Olimpiát, amely nem csak a Nemzeti Színházban, de több mint száz helyszínen zajlott szerte az országban. A kérdésre, mit tart a rendezvény legnagyobb sikerének, azt válaszolta:

„Az egyik és talán legfontosabb célját elérte az olimpia, hiszen ez a bezárkózó magyar színházi szakma egyszerre kinyílt. Az egyik fő aggodalmunk előzetesen ugyanis az volt, hogyan tudunk sikeresen bemutatni ekkora számban külföldi előadásokat egy olyan országban, amelynek ugyan csodálatos a színházi élete, de a környező országokhoz képest nemzetközi fesztiválok szempontjából nagyon szerényen teljesít. Ám nemcsak a szakma, de a közönség is megérezte ennek az ízét. A kapcsolatok pedig megmaradnak, a külföldiek viszik az ország jó hírét, hiszen megtapasztalták a kulturális életünk gazdagságát, annak hihetetlen erejét. (A külföldi fellépők jellemzően nem maradtak az országban a fellépésüket követően, kivéve az, aki többhelyszínen járt. A szerk.) Sikerült egy szabad fesztivált csinálnunk kötelező témák kötelező felmondása nélkül. Ha csak a különböző külföldi fesztiválokat nézzük, már akkor is jól látszik, hogy mennyire kirekesztő módon szervezik őket, és mennyire fájóan szűkülnek be ezek a rendezvények! Mindennek persze következménye is van, hiszen a művészek igazodnak, szeretnének megfelelni, fontosnak tartják a kijelölt mantrák ismételgetését. Mindez azonban a művészi értékek háttérbe szorulását hozza magával” – vélte a direktor.

Azt is hozzátette:

Az elmúlt öt év Madách Nemzetközi Színházi Találkozóján (Mitem) mindig volt olyan nemzet, amelyik tanítani akart bennünket, és meg akarta mondani, hogy milyennek kellene lennünk. Féltem attól, hogy ez a fajta gondolkodás, ez a fajta kioktatói szándék az egész olimpiára rányomja majd a bélyegét. De nem így történt! Semmi nem volt! Ez a csoda az egészben! Persze szándékot láttunk rá, ám amikorra eljutott volna a folyamat a megvalósulásig, kipukkadt a lufi. Mert mindenki megtapasztalta, hogy Magyarország szabad ország, ahol bárki elmondhatja a véleményét. Ez Nyugaton nagyon nincs így, és Keleten se sajnos. Az, hogy valakik a politikai szándékok alapján relativizálni akarják az olimpia jelentőségét, lelkük rajta, nem érdekel. Ez akkor is színháztörténeti esemény volt, hiszen Magyarország még sohasem rendezett ilyen léptékű színházi eseményt” – fejtegette Vidnyánszky.

A Demokrata arra emlékeztette az igazgatót, hogy „a hazai sajtó” (melyik orgánum?, a szerk.) a The Guardian cikkéből Theodorosz Terzopuloszt, a Színházi Olimpia alapítóját, a szervezet elnökét idézi, aki arra a kérdésre, hogy miért Magyarországon, egy politikailag jobbra tolódott országban rendezik meg az olimpiát, azt válaszolta, hogy az „ellenségeink szemébe egyenesen bele kell tudni nézni”.

Erről Vidnyánszky úgy fogalmazott:
„Terzopulosszal nem értünk mindenben egyet, ez nyilvánvaló. Ehhez képest eljön ide, lenyűgözik a színészek, megkapja, amit kér, csinálja az előadásokat. Szoktunk vitatkozni is, ami azt mutatja, hogy lehetséges a párbeszéd és a kommunikáció akkor is, ha mást gondolunk az egyes dolgokról. Ami egyébként az olimpia egyik legfontosabb üzenete is. Hiszen ha nem kommunikálunk, ha felszámoljuk a hidakat, akkor eleve lehetetlenné válik az elfogadás, a másik megértése. Az ember szép lassan rájön, hogy végül is sokkal liberálisabb, mint a liberálisok.”

A teljes interjú a Demokratában olvashatóA hídépítő címmel.Szerző: Barta Boglárka

Demokrata 2023.08.23 – 52,53,54,55. oldal