gate_Bannergate_Banner
ÁtriumMagyar ÉvaRecirquelSzabó Gyula
  • facebook
  • instagram
  • 2022. augusztus 11., csütörtök
    banner_bigBanner3

    Vidnyánszky Attila: “Az én művészetem mindig politikus volt és lesz”

    2022. június 7., kedd 06:16

    „Nagyon fontos megőrizni a józanságunkat a világon egyre inkább eluralkodó őrület közepette” – nyilatkozta a Mandinernek adott interjúban Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház igazgatójával Farkas Anita beszélgetett az orosz–ukrán háború kulturális vonatkozásairól, a művészet feladatáról, politikai küldetéséről, illetve a jövőbeli tervekről, köztük a Színházi Olimpiáról.

    Vidnyánszky Attila / Fotó: MTI/Soós Lajos

    A teljes interjú, amelyben az SZFE-ről és a Nemzeti Színház új évadáról is beszél, itt olvasható.

    Az új évadban egy ukrán és egy orosz rendező is dolgozik majd a Nemzetiben. Vlad Troickij és Valerij Fokin. A kérdésre, meghívásuk egyértelmű üzenet-e, hogy legalább a színházban békének kell lennie, Vidnynszky Attila elmondta:

    “Nem kívánok ezzel senkinek sem üzenni vagy bármilyen módon befolyásolni. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos megőrizni a józanságunkat a világon egyre inkább eluralkodó őrület közepette. És folytatnunk kell azt a munkát, amit már sok éve elkezdtünk: a kölcsönös megértésre törekedve a kultúra, a művészet segítségével építeni a nemzetközi kapcsolatainkat, a világ legérdekesebb, jelentős alkotóival dolgozni – nemzetiségtől függetlenül.”

    Ljubov Nepop budapesti ukrán nagykövet Vidnyánszkynak címzett nyílt leveléről is szó esett mely szerint nyíltan a „béke orosz változatát támogatja”:

    “A szomszédunkban borzalmas háború zajlik, emberek milliói szenvednek és menekülnek, és ilyenkor még a diplomatáknál is sok mindent felülír a háború logikája és retorikája. Mélységesen elítélem az erőszak minden formáját, és rettenetesen fáj, ami Ukrajnában zajlik – hiszen az emberek halálát semmi nem igazolhatja. Bízom benne, hogy mielőbb véget ér a háború, és Ukrajnába visszatérhet a béke. De én nem a béke „orosz”, „ukrán” vagy éppen „magyar” változatát támogatom, hanem azt szeretném elérni, hogy különböző emberek, népek és közösségek képesek legyenek egymást elfogadni, a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében együtt tudjanak működni. (…) Ha bennünket is elragad a gyűlölködés tébolya, és elkezdünk a háború fenntartásában érdekelt politikai erők koreográfiája szerint táncolni, az még súlyosabb következményekhez vezethet. (…) ” – nyilatkozta Vidnyánszky Attila.

    A Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón két litván színház is részt vett, és az előadásuk végén a színészek egy „Magyarok, ne legyetek közömbösek!” feliratú molinót feszítettek ki, illetve „Orbán, are you sure? Hungary 1956 – Ukraine 2022” szöveggel egy videomontázst vetítettek le. A Nemzeti Színház igazgatója erről is szót ejtett: “Tudtunk a készülő akciókról, de tudomásul vettük, és nem gördítettünk akadályt a vélemény nyilvánításuk elé. Akkor is rögtön elmondtam, hogy egy szabad ország szabad fesztiválján bárki nyíltan elmondhatja a véleményét rólunk is, még ha ezzel nem is értünk egyet Az elmúlt kilenc év során, amióta ezt a színházi találkozót szervezzük, szinte minden évben akadtak olyanok, akik valamire meg akartak tanítani minket.

    (…) A színfalak mögött aztán csak annyit kérdeztem a litván nemzeti színház művészeti vezetőjétől: “ha én kimennék hozzád, a te színházad színpadán tudnék-e ellenkező tartalommal beszélni?” Erre csak hallgatott. És ez egyáltalán nem lepett meg. Ha megnézem a nyugati színházi-művészeti fesztiválok programját, évek óta ez megy: kiszorul minden, ami nem a mainstream hite és elképzelése mentén szólal meg. Trendi témák, trendi és egyforma módon tálalva – más nem is kerülhet oda, vagy ha igen, akkor azt kötelező jelleggel leminősítik. Ehhez képest a Nemzeti Színház, sőt, az egész magyar kulturális élet nagyon sokszínű, ahol rengeteg különböző gondolat, sokféle vita, felfogás van jelen egyszerre. És ez így van rendjén. Csak nagyon kell rá vigyáznunk, hogy így is maradjon.”

    Vidnyánszky Attila azt is megfogalmazta: “A művészet mindig állásfoglalás a világról: mindenki a saját hitét, elképzeléseit, meggyőződéseit fogalmazza meg a színpadon, festi a vászonra vagy komponálja zenébe. Ilyen értelemben az én művészetem is mindig politikus volt és lesz. De – és ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni – ez nem azonos az aktuálpolitikával.”

    Jövőre lejár az igazgatói mandátuma, a negyedik igazgatói ciklusát (két ciklus a Csokonai Színház, kettő a Nemzeti Színház élén) a tervek szerint a világ több száz előadását befogadó Színházi Olimpiával koronázná meg. Ennek kapcsán elmondta:

    “Többéves intenzív lobbitevékenység, komoly egyeztetések és sok ember megfeszített munkája nyomán, ha nem szól közbe a gazdasági válság, most úgy tűnik, meg tudjuk rendezni. (…)

    Gyakran felmerül a kérdés, hogy érdemes-e a kultúrába, a művészetbe invesztálni, mivel az nem termelő szféra. De számos kutatás bizonyítja, hogy a gazdag és színes kulturális élet jótékony hatással van a társadalmi élet minden területére. Egy ilyen nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű eseménysorozat nem csak szellemi és kultúrdiplomáciai értelemben hasznos Magyarországnak, de például turisztikai szempontból is remek befektetés. Ám az igazán fontos hozadéka mégiscsak az lesz, hogy a magyar színházi és tágabb értelemben vett kulturális életet dinamizálja, és rengeteg kreatív energiát felszabadít fel. Úgy gondolom, hogy éppen most, ebben a meglehetősen zavarodott világban lehet különösen fontos szerepe egy ilyen rendezvénynek. Nem is önmagában a színházért, hanem saját magunkért, a kultúránkért, Európáért. Azért, hogy megmutassuk, élni igenis érdemes.”

    Arról is beszélt, hogy noha szeretné, ha a Színházi Olimpián az összes hazai, illetve határon túli teátrum részt venne egy-egy előadással, a kőszínházak és a független társulatok is, a budapesti Katona József és Örkény István Színház igazgatója nemet mondott: “Minden álláspontnak megvan a maga igazsága. (…) De úgy gondolom, hogy a felmerült kérdésekre és problémákra nem az elzárkózás a megfelelő válasz, hanem a kreatív párbeszéd, amelyek révén elindulhatunk a megoldás felé. Annak idején az ókori görögök is abba tudták hagyni a háborúskodást arra az időre, amíg az olimpia tartott. Valóban, egy ilyen esemény nem ad választ minden felmerülő kérdésre, de utat nyithat a problémák megoldása felé. Úgy hiszem, mindenkinek érdeke, hogy részt vegyen ebben a hatalmas kulturális eseménysorozatban, hiszen szó szerint idejön a világ, mi pedig megmutathatjuk magunkat nekik.”

    A teljes interjú, amelyben az SZFE-ről és a Nemzeti Színház új évadáról is beszél, itt olvasható.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram