Míg a nyugati fesztiválok bezárnak és kirekesztenek, mi szabadon működünk – mondja Vidnyánszky Attila, a Nemzeti igazgatója a szeptember 17. és október 9. között megrendezésre kerülő MITEM-ről a Mandinernek.
Vidnyánszky Attila elsőként arról beszélt, hogy a színházak nagy része már nagyon várja, hogy jöjjön: „Biztatnak bennünket külföldről, hogy csináljuk, ne halasszuk el, tartsuk meg. (…) Mára már ott tartunk, hogy minden héten kapok egy-két ajánlkozó videót. Nagyon nagy az érdeklődés. Vannak visszatérő vendégeink is, mint az Alekszandrinszkij Színház vagy a Piccolo Teatro. A világ legjelentősebb színházai fordulnak meg nálunk. (…) A résztvevőkben nagyon erős a vágy, hogy találkozzanak és kezet nyújtsanak a világ másik feléről érkező kollégáiknak. A találkozás és az együttlét öröme most a legfontosabb, plusz a nyitottság.Míg a nyugati fesztiválok bezárnak és kirekesztenek, mi szabadon működünk. Senki nem mondja meg, milyen témákban lehet előadásokat készíteni, nem úgy, mint Hollywoodban. Minden színház maga dönti el, melyik előadást ítéli meg a legalkalmasabbnak arra, hogy azon keresztül bemutatkozhasson.”
A felvetésre, miszerint a MITEM és a Nemzeti Színház repertoárja sokban különbözik, míg az előbbi műfajilag és tematikában is jóval szerteágazóbb, utóbbi határozott értékek mentén áll össze, úgy reagál: „A Nemzeti Színház határozott gondolatrendszer és filozófia mentén működik, üzenete van, de egyben az egyik legnyitottabb színház is. Sok minden helyet kap benne, és sok mindenki ki tud teljesedni. A nemzetközi színházi fesztivállal arra törekszünk, hogy megmutassuk, milyen mozgások vannak a világban, merre tart a színházcsinálás. Itt nincs semmilyen korlát, egy kitétel van: szakmailag legyenek jók az előadások. A mai átpolitizált világunkban az üzenet és az ideológiai álláspont gyakran felülírja a szakmaiságot. Tucatszor látom azt, hogy fontosnak hitt politikai üzenetek elhomályosítják az ítészeket, akik színházi értelemben érdektelen alkotásokat favorizálnak.”
Annak kapcsán, hogy az SZFE-ügy kirobbanásakor jó néhányan visszamondták a MITEM-en való részvételt, úgy fogalmazott: „Nézze, a német színházak egészen különleges ideológiai nyomás alatt vannak. Fájdalmas lesz, amit mondok: ezek a színházak egyáltalán nem szabadok. Meghatározott gondolkodásmód és ideológia mentén működnek. Lázasan igyekszünk partnert keresni Németországból, olyat, aki egy kicsit árnyaltabban látja a minket körülvevő valóságot. Egyszerűen nem találunk. Mégis hogyan lúgozódhat ki ennyire egy teljes kulturális élet? Ez nincs így rendjén. Persze lehet, hogy vannak másként gondolkodók, csak ők nem mernek megszólalni. Hát micsoda rettegés és félelem lehet ott? (…) Mikor legutóbb itt volt a Berliner Ensemble, a sajtótájékoztatón a színházigazgató egy aggodalmaskodó levelet olvasott fel a magyar demokrácia állapotáról. Az irodámban aztán nem tudott válaszolni a kérdéseimre: miért van az, hogy Németországban egyféle hangnem van és más gondolat nem kap teret? Hogy is van az, hogy az országukban él hatmillió török, és nincsen színházuk? Akkor miről beszélünk? Milyen játszma zajlik? Panelek mentén fölépített szövegekbe burkolózva remekül hárítanak vagy érvelnek a nyilvánosság előtt, de négyszemközt hamar zavarba jönnek.”
Vidnyánszky arról is beszélt, nagyon büszke arra, hogy Robert Wilson személyesen és egy előadással is jelen lesz: „Ha létezik nyitott és szabad embere a színházi univerzumnak, akkor ő az. A színészcsapata pedig egy világválogatott. Ő maga is itt lesz, a diákokkal is találkozik majd személyesen. De minden produkció, ami bekerült a MITEM programjába, a maga nemében egyedi, különleges és izgalmas.”
A Törőcsik Mari Emlékest is a MITEM programjában kapott helyet. Arról szólva, mi indokolta, Vidnyánszky azt felelte: „Nincs még egy olyan magyar színész, akinek a nevét Moszkvától Párizsig ismernék, csak Törőcsik Mari. (…) Ráadásul sikerült elhoznunk Anatolij Vaszilijev-et, akivel Marinak szoros kapcsolata volt a nemzetközi sztárok közül. Méltó megemlékezés lesz, és kérése szerint Bérczes László fogja majd össze.”