„Egész addig elmentek drága barátaink, hogy a drámatagozatos iskolákban szóltak, hogy agitálják a gyerekeket, hogy ne jöjjenek ide” – kezdi szavait Vidnyánszky Attila a Magyar Nemzet friss videójában. Arról is beszélt, hogy a Rákóczi úti Uránia Filmszínház színpadán lesznek a jövőben a vizsgák.
„Nem lesz rosszabb mint az Ódry volt” – közölte Vidnyánszky Attila, aki megrázónak tartja azokat a terveket, amelyek korábban születtek és amelyek az Ódry Színpadból „tornatermet csináltak volna”.
„Ha ránézünk arra, hogy Zsámbéki Gábor meg Ascher ilyen virágözönnel búcsúztat, kiadja a jelszót, hogy ezt kell csinálni az Ódry Színpadból, Hegedűs D. Géza hatalmas monológban búcsúztatja, miközben egy évvel ezelőtt rábólintott arra, hogy ott tornaterem legyen… Ezek olyan ellentmondások… Kíváncsi vagyok, hogy a sok-sok színész, aki megszólalt miután megtudta, hogy oda sportpályát terveztek, vajon felülvizsgálta-e a helyzetet. Szerintem nem, mert nincs a valósághoz köze a történéseknek és a kommunikációnak.”
„Jó volna, ha a valósággal való szembesülési folyamat folytatódna” – közölte Vidnyánszky Attila. (…)
„Mi nem akartuk azt egy pillanatig sem, hogy a diákok elveszítsék a félévüket – ezt kommunikálták, minthogy egy csomó mindent hazudoztak összevissza. Csak kicsit összeegyeztethetetlennek találtuk azt, hogy egyszerre sztrájkolunk, egyszerre bázisdemokráciát játszunk, egyszerre nincs jelenléti ív, egyszerre vagyunk is meg nem is vagyunk, ugyanakkor meg mintha menne az oktatás és erre az egészre rájött a járvány, de mindig is az volt bennünk, hogy ezt a félévet pótoljuk, valahogy érvényesíteni kell. Ehhez képest Uporék már szeptemberben be akarták zárni az egészet” – mondta Vidnyánszky Attila.
„Annyira gyűlölnek bennünket, hogy inkább szakítják az egész intézményt, de nem ülnek le velünk egy asztalhoz, nem tartanak bennünket legitimnek, szóval egészen fájdalmas és akkor elgondolkodik az ember, hogy mire föl. Amikor az ember megnézi a HVG statisztikáját, miszerint a legrosszabb a tanári gárdát tekintve az összes művészeti egyetem közül az SZFE, akkor elgondolkodik az ember, hogy miről is beszélünk?
Akkor csodálkozunk, hogy az igazi nagy, formátumos színészek nincsenek már, celebek vannak, messze van az ismertség a valós tudástól, teljesítménytől, vannak szerepkörök, amelyekre nem találunk már színészeket, nagyon fájdalmas dolgok ezek és nagyon komoly változtatásokra van szükség. Nem tudnak a színészeink megszólalni nagyobb színpadokon.
Évtizedek óta, vagyis egy évtizede már biztos szobaszínházi képzés folyik. Miközben a magyar nézők 90 százaléka még mindig kukucska helyzetben, színházi körülmények között kapja meg a színházat és lesz ez így nagyon sokáig. Na most itt be lehet fejezni a Színművészetit úgy, hogy a hangod fel sem építetted, meg se szólaltál, rendezőként ki se próbáltál egy nagyobb teret. Ezek komoly szakmai problémák és ideológián túli dolgok. Nyilván ezek mélyén is ott van az ideológia, mert meg kell szüntetni a hőst, mert nem kell pátosszal beszélni, létezni, nem kell emelkedett hangnemet megütni, hitet sugározni, állandóan piszkot kell ábrázolni és abban megfüröszteni az embereket esténként, tisztelet és főhajtás mindenki előtt, aki nem ezt csinálta az elmúlt évtizedekben. Nagyon ennek megfelelő képzés és ez érvényes a filmes kezére is és a színházi képzésre is.
Én remélem, hogy Európa is józanodik majd, és egy másik fajta hangnem megszületik. Ez a hangnem meg is van, de azt remélem, hogy valamifajta teret kap és elhisszük, hogy érdemes… A közönség vágyik erre, boldog, ha megkapja a tiszta érzést, a tiszta gesztust a színpadról, boldog, ha hős van a színpadon, akivel azonosulni lehet, akivel szeretni lehet, ez nem változott meg 1000 év alatt se, semmi, mi próbálunk meg valami egészen mást sugallni vagy csinálni” – fejtette ki.
Forrás: Színház Online, Magyar Nemzet