“A szellőztetést tervezzük átalakítani, a székritkítást viszont kategorikusan elutasítom. Úgy gondolom, ez illúzióromboló volna, és épp a színház lényege sérülne. Akkor inkább nem játszunk addig…” – vélekedik Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, akit a 061.hu kérdezett.

A telje interjú itt érhető el.

Arról, hogy a korlátozások fokozatos feloldásával párhuzamosan mennyire tudott visszaállni a rend a színházban, a direktor elmondta: „Folyamatban van. A Nemzeti Színház egy másodpercre sem állt le, nem volt kulcsra zárva az ajtaja. (…) Elkezdtük a színház felújítását, a felső gépészeten már túl vagyunk, sok minden máris megvalósult abból, amit szerettünk volna. A díszítők majdnem harminc díszletet szállítottak ki raktárakba, szóval tényleg nagyon komoly munka folyt az elmúlt két és fél hónapban. A színészek természetesen otthon voltak, online próbáltunk jelen lenni, de ez most megváltozott, már ők is bejárnak próbálni. (…) +gyelőre egy induló próbafolyamatról beszélhetünk csak, ami nagyrészt az asztaloknál ülve zajlik, és főként a szövegek elemzéséről szól. Abban bízunk, hogy egy hét múlva már ennél is többet szabad, mindenesetre én nagyon optimista vagyok.”

A Berliner Ensemble ritkított széksorokkal játszik majd, és amíg lehet, a színház udvarán tartják az előadásokat, az intézmény szellőztetését is újragondolják. Ennek kapcsán Vidnyánszky Attila kifejtette: „A szellőztetést tervezzük átalakítani, a székritkítást viszont kategorikusan elutasítom. Úgy gondolom, ez illúzióromboló volna, és épp a színház lényege sérülne. Akkor inkább nem játszunk addig.”

Úgy vélekedett, a magyar színházi élet 90 százaléka jó helyzetben van: „Hiszen – más országokkal ellentétben – a kormány nem döntött úgy, hogy elvonja a színházak támogatását. Romániában például az átlagbér 70 százalékát kapják a kőszínházakban dolgozó színészek. Akikre igazán oda kell figyelni, azok a független előadóművészek. De ebben is élen jár a Nemzeti Színház, hiszen a „Köszönjük Magyarország!” programot mi bonyolítjuk: már 400 felett van azon művészek száma, akik a veszélyhelyzettel összefüggésben kialakított támogatási rendszer által lehetőséget kapnak arra, hogy a pandémiás időszak elmúltával is aktív szereplői maradhassanak a kulturális életnek.”

A kérdésre, őt mire tanította ez a rendkívüli helyzet, azt felelte: „Nem lehet nem gondolkodni ezen…Más kérdés, hogy én a szkeptikusok közé tartozom… Olyan erős az a gazdasági-politikai-társadalmi felépítmény, amelyet a világ létrehozott, hogy ez a vírus kevés ahhoz, hogy átalakítsa, változásra kényszerítse azt. Lehet, hogy lesznek – és én nagyon remélem, hogy sokan –, akik a saját életükön keresztül próbálnak valamicske változást generálni, de a lényegét tekintve, attól félek, nem lesz más a világunk.”

A telje interjú itt érhető el.