A Nemzeti Színház naponta tudósít a MITEM előadásairól saját felületein. Honlapjukon úgy fogalmaznak: „A litván előadások sajátos „incidensekkel” zárultak. Klaipèda Drámai Színház előadása azzal fejeződött be, hogy a tapsrendnél két ukrán zászlót és egy feliratot mutattak fel a színészek, utóbbin ez állt: „Magyarok, ne legyetek közömbösek!” A közönségtalálkozó ebből az alaphelyzetből indult.”

A közönségtalálkozóról szólva az alábbi beszámoló sorokat olvashatjuk a Nemzeti oldalán:

„Szerencsére egy szabad ország szabad fesztiválján vagyunk, ahol nyíltan elmondhatják a véleményüket rólunk is – mondta Vidnyánszky Attila, miután átadta a MITEM-en való résztvevőket megillető Madáchot ábrázoló kisplasztikát és emlékplakettet a társulatnak.

„Az elmúlt kilenc évben, amióta szervezzük ezt a találkozót, minden évben valaki valamire meg akar tanítani minket – folytatta. A mi nemzetünk így él ezer éve; hol a tatárok, hol a törökök, hol a németek, hol a kommunisták, hol az amerikaiak akarják megmondani, hogy mi hogyan éljünk, mit gondoljunk. De belül mindig tudtuk: ahogy mi akarjuk, úgy a jó.”

A direktor hozzátette: „Nagy-nagy szeretettel köszöntjük Önöket ebben a csodálatos, vendégszerető színházban és országban, és jó beszélgetést kívánok az estéhez.”

Vidnyánszky Attila szavaira tapssal reagált a hallgatóság, majd a mikrofont Tomas Juočys, a Klaipèda Drámai Színház igazgatója vette kezébe: „Most nem színházvezetőként beszélek – kezdte mondandóját, el akarom érni a szívüket… háromszáz gyereket öltek meg, ez nem politika, ez mészárlás. Ha azért, hogy ne haljanak meg, magasabb árat kell fizetnem a gázért, akkor kérem a számlát…. Vagy közömbösek maradunk, vagy mi is belemártjuk a kezünket a vérbe, és ez, ismétlem, nem politika. Az igazgató hozzátette, hogy „ha hallgatunk, és nem cselekszünk, mind véresek leszünk”.

A beszélgetés moderátora, Lukácsy György, a Nemzeti Színház irodalmi munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy nem a vérontás megítélésében van különbség az itt jelenlévők között. Magyarország több mint hatszázezer menekültet fogadott be, a színház dolgozói is kivették a részüket a segítségnyújtásból az elmúlt hetekben. Éppen ezért a „közömbös” szó sértő lehet az itt ülők számára, akiknek egyébként nem tisztük a magyar kormányzati álláspont megmagyarázása. A szenvedőkkel mindannyian szolidaritást vállalunk, ráadásul sok magyart közvetlenül is érint ez a helyzet.

Kozma András dramaturg emlékeztette a résztvevőket, hogy éppen a litván előadásokat megelőzően, április 24-én szolidaritási napot szervezett a Nemzeti Színház, amelyen a kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Dráma Színház előadását vetítették le felvételről, és a szintén kijevi DAKH Daughters társulata is fellépett, valamint gyűjtést is rendeztek az ukrán menekültek megsegítésére. Hangsúlyozta azt is, hogy az ukrán művészek felé minden évben jelen voltak a Nemzeti Színházban és a fesztiválon. Ezután megosztotta a jelenlévőkkel az Ivan Franko Színház társulatának köszönőlevelét, amit a szolidaritási nap után kapott a fesztiválstáb. A dramaturg reményét fejezte ki, hogy a művészet és a barátság nyelvén folytatódhat tovább ez az együttműködés.

A hallottak nyomán némi tanácstalanság érződött a vendégtársulaton, amelynek tagjai közül többen megköszönték, hogy itt lehetnek. A beszélgetés végén Tomas Juočys igazgató is a művészet, a kultúra hídépítő szerepét hangsúlyozta.”

A MITEM krónikákat itt érhetik el.