Nem állapítható meg egyszemélyi felelősség a Nemzeti Színházban történt balesetben, azt több tényező szerencsétlen alakulása okozta – mondta Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója a Magyar Nemzetnek adott interjújában.

„A vizsgálat azt állapította meg, hogy több tényező szerencsétlen alakulása okozta a balesetet. A színház veszélyes üzem. „Nyilván az igazgató és a rendező felelőssége, hogy minimalizálja a kockázatok lehetőségét, számát, de ezeket teljesen kiiktatni nem lehet, a színészeknek pedig meg kell tanulnia egy-egy díszletet használni. 

A vizsgálat kitér a süllyedő színpadi elemek jelentette kockázatra, amelyeket egyébként a Rómeó és Júliában keveset használunk.

Ezek önmagukban is sokkal veszélyesebbek, mint maga az előadás díszlete. Sok kérdés merül fel – nemcsak a Nemzeti Színházban, hanem más intézményekben is – azzal kapcsolatban, hogyan lehetne ezt jobban csinálni, jogilag is megfelelően keretezni a helyzetet, kitalálni, milyen szabályok szerint működjünk. Mindenki hangsúlyozta viszont azt, ami a színházi dolgozóknak is egyértelmű, hogy ez tényleg egy veszélyes üzem” – fejtette ki a direktor.

„A színház nyolc alkalmazottjából tevődött össze a bizottság, amely a vizsgálatot elvégezte. Tudomásom szerint nagy alapossággal dolgoztak. Schnell Ádám és Berettyán Nándor személyében két olyan színész is benne volt a bizottságban, akik a részesei voltak a Rómeó és Júlia előadásának, és a baleset idején is jelen voltak. Úgy gondolom, hogy ennél objektívebb, a tényfeltárásra alkalmasabb bizottságot nehéz lett volna összeállítani. Ezzel párhuzamosan a rendőrségi nyomozás is tovább zajlik. Ennek eredményeiről is tudni fog a közvélemény” – tette hozzá,

Vidnyánszky arról is beszélt, hogy rájött, a színház nélküle nehezen működtethető. Szembesülnie kellett azzal, hogy az összetett működés mennyire nehezen teszi lehetővé, hogy kiváljon a színház életéből.

„Egyrészt a vizsgálat eredménye is, másrészt az elmúlt hónap tapasztalatai is azt mondatják ki velem, hogy akkor járok el felelősséggel, ha visszavonom a felmondásomat. Mert a színháznak működnie kell. Az előadások többségét én rendeztem, tehát nélkülem nehezen felújíthatóak. Kell, hogy segítsek. Egy rendkívül felelősségteljes időszak következik: zárjuk az évet, a Színházi Olimpia lezárásával is rengeteg dolgunk van még, évadot tervezünk, költségvetést készítünk, hamarosan kezdődnek a szerződéskötési tárgyalások. Tehát ebből a történetből kilépni nagyon-nagyon nehéz. Azt korábban mondtam is, hogy amíg szükségeltetik, addig itt vagyok. Közben pedig van egy másik oldala is a dolognak” – fejtette ki az igazgató.

„Álmomban sem mertem gondolni, hogy ennyi támogató üzenetet, biztató segítséget kapok. Részint a színházi szakma felől, részint a magyar kulturális élet jeles képviselőitől, de talán, ami a legmeghatóbb, a nézőinktől, a hétköznapi emberektől is. Több száz visszajelzést kaptam. 

Egy kicsikét igazolva érzem az elmúlt évtizedek munkáját és harcait, amelyeken itt végigmentünk, végigmentem, amelyeket végigcsináltunk, és amelyek folyamatában benne vagyunk. Szóval ez mérhetetlenül jólesett, és ez az érzés messze-messze felülírta a fogást kereső, áskálódó próbálkozások hatását, mert azok is voltak természetesen. Ez nagyon-nagyon sok erőt adott és ad most is” – számolt be Vidnyánszky Attila.