A június 24-i margitszigeti záróünnepséggel még nem zárult le teljesen az ország számos színpadán zajló 10. Színházi Olimpia: a rendezvénysorozat október 15-én ér majd véget a Comédie-Française előadásával. Vidnyánszky Attilával a Magyar Hírlap újságírója beszélgetett az 58 ország 400 társulatának 7500 fellépőjét felvonultató fesztivál látogatottságáról, hatásáról, produkcióiról és arról, milyen kortárs magyar drámáról álmodik a színházigazgató.

(…)

– Ha azt mondjuk, hogy orosz színház, román színház vagy német színház, soha nem a politikára gondolunk, hanem egészen másra. A művészetnek, a színháznak ekkora ereje van?

– A Színházi Olimpiának egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy felmutassa: a kultúra és maga a színház, a maga itt és most valóságával, néző és színész jelen idejű találkozásával képes arra, hogy a lerombolt hidakat segítsen újraépíteni. A színház képes arra, hogy bizalmatlanságainkat, fenntartásainkat legalább egy időre feloldja bennünk. A most is zajló 10. Színházi Olimpián 58 ország és még ennél is több nép van jelen művészeivel és színházi produkciókkal. Megrázó, tiszta, őszinte találkozásoknak lehettünk résztvevői és tanúi. (…)

– A pandémia után visszatért-e a magyar néző a színházba?

– Rendkívül mély aggodalom volt bennünk, színháziakban, hogy mi lesz a pandémia után. A nehéz újrakezdés után azt kell mondanom, Magyarországon visszatértek a nézők a színházakba. Megkérdeztem a külföldi művészeket, és kiderült, sajnos nem mindenütt történt ez így, ahogy nálunk.

– Számadatok is vannak, hogy hányan látták az előadásokat?

– Még nincsenek összesítve, csak azt tudom elmondani, hogy 95, 5 százalékban teltek meg a nézőterek a Színházi Olimpia előadásain. Az olimpia az egész országra kiterjesztve zajlik, párhuzamos rendezvények vannak különböző helyszíneken és városokban. Június 24-én rendeztük meg a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a tavaszi eseménysorozat záróünnepségét, de tulajdonképpen csak átadtuk a stafétabotot a nyári színházaknak, így nézőszámot csak az év vége felé tudunk mondani. Ősszel lesz a Miskolci Színház 200 éves jubileuma, és emiatt ott is zajlik majd a Színházi Olimpia egy fontos része. A 10. Színházi Olimpia csak október közepén ér véget a Comédie-Française előadásával. Szintén ősszel a Nemzeti Színházban rendezzük meg a Synergyt, vagyis a Nyelvi Kisebbségi Színházak Nemzetközi Fesztiválját, amelynek felkarolását rendkívül fontosnak tartjuk, hiszen ez az esemény a valódi sokszínűséget hirdeti.

– A Karinthy Színházban a Színházi Olimpia keretén belül rendezett I. Nemzetközi Mesemondó Fesztivál azzal zárult, hogy Olt Tamás, a színház igazgatója bejelentette,  jövőre is megrendezik a fesztivált. Más, az olimpia alkalmából indított rendezvények is hagyományteremtőnek bizonyultak?

– Mindig mondom, hogy fantasztikus és nagyon gazdag színházi életet élő nemzet vagyunk. A pandémia előtt, 2019-ben európai viszonylatban – lakosságarányosan – harmadikak voltunk a színházi jegyeladások listáján. Az évente eladott nyolcmillió jegyünk pazar szám. Ugyanakkor meglehetősen zárt közeg a magyar színház. Lehet, hogy a nyelv miatt is, amit csak mi beszélünk. De most belekóstoltak a hazai színházak, és megérezték, milyen jó is az, hogy ha külföldiekkel tartunk fenn kapcsolatot, megismerünk más társulatokat, mi is elmegyünk hozzájuk vendégségbe. Ennek az olimpiának lesz egy sor ilyen következménye is. Rengeteg olyan esemény zajlott az olimpia keretében, amelyekből a magyar színházak hagyományt kívánnak teremteni.

– Számtalan magyar színházat, alkotóközösséget, szólistát vontak be a 10. Színházi Olimpia programjaiba. Voltak-e olyanok is, akik nem fogadták el a felkérést?

– Idén az olimpia a legjelentősebb színházi esemény a világon. Nagyon büszkének kell rá lenni. Négyszáz külföldi társulat vesz részt az olimpián. A magyarországi színházak kilencvenöt százaléka jelen van, több mint száz hazai partnerintézménnyel működünk együtt. Ők kitalálták a produkciójukat, és a Színházi Olimpián keresztül igyekeztek saját magukat is megfogalmazni. A magyarországi Színházi Olimpia ennek a széles körű összefogásnak az egyértelmű sikere, ebben erősítenek meg bennünket külföldi partnereink is.

– Akik részt vesznek a Színházi Olimpián, másképp értékelnek bennünket, mint az alapján, amit eddig hallottak rólunk?

– Sok olyan találkozást éltünk meg, hogy külföldi művészek előítélettel érkeznek hazánkba, és amikor elmennek, azt mondják, milyen jól érezték magukat. Körbe veszi őket a szakmai profizmus és segítőkészség. Nagyon büszke vagyok a Nemzeti Színház csapatára, a háttéremberekre, a műszakra, a szervezőkre. Mindent megoldanak, és ezt tapasztalják a külföldiek is, valamint mindig kiemelik, hogy nyitottak, közvetlenek vagyunk.

– Keresik önt a nyugati lapok újságírói?

– Természetesen, és el is mondtam több külföldi újságírónak is, hogy nálunk nincsenek kötelező témák, nincsenek tabuk. Ez szerintem Európa, de azt is lehet mondani, hogy a világ egyik legszabadabb találkozóhelye. Többen rácsodálkoztak, hogy személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úr karolta fel a Színházi Olimpia magyarországi megszervezésének ügyét. A pandémia és a szomszédban zajló háború okozta gazdasági nehézségek ellenére csökkent ugyan a költségvetésünk, de így is méltó módon meg tudtuk szervezni a Színházi Olimpiát. Azt is rendszeresen elmondom, hogy senkitől sem kapok utasításokat, és senki nem mondja meg, kiket szabad vagy kiket nem szabad meghívni ide. Teljes szabadságunk van. Magyarország egy szabad hely: azt mondasz, amit akarsz. El szoktam mondani, hogy én kommunista világban szocializálódtam, tudom, milyen az, ha nincs szólásszabadság, hallgatni kell erről is, arról is. De manapság már Nyugaton is egyet kell gondolni, nem lehet többfélét. Nem gondolunk bele, mekkora érték, és mennyire kell arra vigyázni, hogy ilyen szabadon lehet alkotni, dolgozni, megnyilvánulni, írni, előadást csinálni…

Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Hírlap oldalán olvasható.

Forrás: Színházi Olimpia