„Tudomásom szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma találkozót szervez a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetése és a kuratórium között. Ezen a beszélgetésen józanság hangjának kell eljönnie” – mondta Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorában.

A Nemzeti Színház főigazgatóját nemrég nevezték ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökének, de új pozíciót kapott Kaposváron is. Az SZFE hallgatói önkormányzata nem fogadja el a kuratóriumot, amelyben az egyetem egyetlen képviselője vagy jelöltje sem került be, két neves oktató – Zsámbéki Gábor és Gáspár Máté pedig azonnal felmondott.

Vidnyánszky úgy fogalmazott, ahogy egy nappal korábban az Origonak: „El kell kezdeni tárgyalni, egyeztetni. Nem az a szándék, hogy elpusztítsuk, ami van. Építkezni szeretnénk, úgy néz ki, hogy a kormány biztosít a kapacitás-bővítésre megfelelő fedezetet, azaz plusz osztályok indulhatnak, és komolyan megkezdjük egy új campus megtervezését, mert méltatlan, ahogy az oktatás zajlik.”

Azt mondta, tudta, hogy az átalakítás nem fog egyszerűen menni, sokan fognak tiltakozni és „lesznek támadások”, de „ilyen szintű gyűlöletre” nem számított. Azt mondta: „Nem hittem, hogy idáig jut a szakma. A színész- és rendező-, illetve filmes képzéshez már a rendszerváltáskor hozzá kellett volna nyúlni. A dolog mindig ideológiai alapon történt, a főiskola nagyon fontos intézménye volt a kommunista rezsimnek is.”

„A Színház- és Filmművészeti Egyetem eddig is állami intézmény volt, nem pedig magánegyetem. A fenntartó magyar állam kormánya döntött most úgy, hogy így fogja ezentúl működtetni, tehát a dolog jogilag teljesen tiszta. Egyszerűen arról van szó, hogy miközben egy sor nagyon tisztességes, komoly szakemberről beszélünk, akik most hallgatnak, van egy hangos klikk, egy bagázs” – mondta Vidnyánszky.

Azt mondta: „Nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik, egy liberális kör. A szakma tele van történetekkel, hogyan lehetetlenítettek el embereket. Básti Juli, Udvaros Dorottya vagy Blaskó Péter maga mesélte nekem, hogy egyből rosszabb színésznek minősítették őket az általam vezetett Nemzeti tagjaként.”

Szerinte az őt szintén bíráló Jordán Tamás, a Nemzeti Színház volt igazgatója az életben is mindig azt a szerepet játssza, amit rá osztanak, miközben „semmi köze nem volt sem ehhez a színházhoz, sem ehhez az eszméhez”. Szerinte ennél sokkal veszélyesebb „Ascher Tamás, aki a diákokat hergeli”, és amióta Kerényi Imrét tíz éve kirúgták az egyetemről, azóta egyféle balliberális gondolat mentén zajlik a képzés.

„Csak az lesz igazságos, ha a képzésben mindenféle esztétika helyet kap. Az egyik legfőbb tiltakozó, Hegedűs D. Géza, a mostani tiltakozók egyik szónoka éveken át panaszkodott nekem az egyetemi képzés miatt. A német színház egész Európát ledózeroló uralma után most már végre valami másnak kellene jönni” – mondta a rendező, aki szerint az SZFE diákjait „úgy manipulálják, hogy az egyszerűen gazemberség”: „Az a politikai erő, amely tíz éve nem tudja megemészteni, hogy nem ő van hatalmon, minden lehetőséget megpróbál a hatalomra visszajutás érdekében”.

Szerinte éppen a jelenlegi Nemzeti Színház a példa arra, hogy mennyire nyitottan és szabadon lehet működni, „itt senkit a gondolataiért, másságáért nem ért semmifajta sérelem”.

Vidnyánszky azt állítja, nagyon sok embertől, köztük a keresztény értelmiségiek körétől kapott támogatást, segítséget, kiállást, bátorítást abban, hogy ezt most végig kell csinálnia.

Forrás: MTI