A Nemzeti Színház által szervezett 10. Nemzetközi Színházi Olimpia ugyan a június 24-i margitszigeti zárógálával és összművészeti eseménnyel lezárta az évadot, az olimpia eseményei mégis folytatódnak tovább. Mérleg megvonására és az őszi tervek felvázolására kérte Vidnyánszky Attilát a Színházi Olimpia honlapja. Az olimpia művészeti vezetője, a Nemzeti Színház vezérigazgatója magyaros vendégszeretetről, a világszínház javáról és az ünnep beteljesedéséről beszélt Lukácsy Györgynek.

(….)

– A nemzetközi társulatok vendégül látása mellett milyen saját gesztusai voltak a Nemzeti Színháznak, amivel a külföldi látogatókat is fogadta?

– Bár mi elsősorban a magyar közönséget szeretnénk kiszolgálni, és nekik szerveztük az olimpiát, természetesen folyamatosan párbeszédet kezdeményeztünk a külföldi partnereinkkel, nézőkkel. Az olimpia nemzetköziségét mutatja az is, hogy több mint húsz országból – egészen meglepően távoli helyekről – vásároltak jegyet a MITEM előadásaira. Mi arra törekedtünk, hogy a MITEM és az egész olimpia alaphangját megadhassuk. Ezt jelképezte az a cirkusztörténeti és lélegzetelállító pillanat, amikor az olimpia megnyitásaként ifj. Simet László egy ókori színházi maszkkal kötélen átkelt a Duna felett.

De az alaphangot erősítette a Csíksomlyói passió című előadásunk Szent István-bazilika előtti, pünkösdi ünnepe. Teltháznyi közönség, megannyi magyar és külföldi néző, az előadás mellett elidőző járókelő láthatta keresztény hitünk alapjának, Jézus szenvedéstörténetének dramatikus újraélését. A MITEM és az egész olimpia lelkületének egyetemességét talán Madách Imre hozta el számunkra. A Madách Projekt keretében 11 ország színművészeti egyetemei vettek részt, és adták elő Az ember tragédiáját a Hajógyári-sziget egyik régi hajóépítő csarnokában június 23-án. 

Több mint kétszáz színinövendéket a néha 40 Celsius-fokos melegben dolgozni látni, megerősítő tapasztalat volt a számomra is: a színház valóban közös szenvedélyünk, és egy olyan nyelv, amelyen a vallási, politikai és világnézeti különbségek ellenére is szót értünk egymással. A közmédia a magyar dráma napján, szeptember 21-én tűzi műsorra ezt a több mint hétórás előadást, a hosszas előkészületekről és a három hétig tartó, közös budapesti próbákról pedig az SZFE hallgatói és oktatói készítettek kétrészes werkfilmet Nagy Anikó Mária rendezésében, amit szintén műsorra tűz majd a közmédia. Ha ezek a mozgóképes dokumentumok meg tudnak mutatni valamit abból az ünnepből, amit mi – magyarok, egyiptomiak, románok, lengyel, grúzok, angolok és még sorolhatnám – közösen megéltünk Madách csodálatos műve mellett időzve, talán a tévénézők is átéreznek valamit a színház és az olimpia varázsából.

– Nem mehetünk el egy ünneprontó esemény mellett: a szomszédunkban dúló háború mennyiben befolyásolta az olimpia programját?

– Az Ukrajnában zajló tragikus események valóban árnyékot vetettek a színházi programra, hiszen a Nemzeti Színházban nem tudtuk a hadban álló felek társulatait vendégük látni, bármennyire hiszünk is benne, hogy éppen a vendégszeretet és a kultúrán keresztüli párbeszéd fenntartása és erősítése szolgálja mindannyiunk céljait.

A Színházi Olimpia szervezőbizottságának tagja, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője, Valerij Fokin nagyvonalú és bölcs javaslatára nem hívtunk meg orosz színházakat, és ukrán partnereink is lemondták a szereplést. Bízunk benne, hogy mielőbb véget ér a háború, és mi elkezdhetjük újra építeni a kapcsolatainkat. Megértettük és tiszteletben tartottuk a felek szempontjait, ugyanakkor mindenféleképpen szerettük volna, ha nem felmutatni e két kultúrnemzet színjátszásának javát, de legalább ízletőt adni mindabból a gazdagságból, aminek most hiányát szenvedjük.

Az ukrán és az orosz színházművészet – ahogyan az elmúlt kilenc év MITEM-ein erről minden néző meggyőződhetett – a világ élvonalába tartozik. Ebből a kultúrkincsből a Színházi Olimpia tényleg csak a gesztusok erejéig ismertethetett meg egy-egy produkciót vagy alkotót a magyar közönséggel. Valerij Fokin a Nemzeti Színházban rendezte meg Kirill Fokin REX című darabját, amivel az olimpián bemutatkozott, valamint a Petropolisz című filmjét vetítettük az Uránia Nemzeti Filmszínházban az off-program részeként. Nagy örömünkre nem maradtunk ukrán társulat nélkül, hiszen az olimpia keretében zajló Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozón láthatta a közönség a lembergi Voszkreszennij Színház egyedülálló utcaszínházi produkcióját.

– A Színházi Olimpia javán már túlvagyunk, mi várható ősszel?

– A konkrét előadások mellett nagyon fontos az összegzés: remélem, minél szélesebb körben összeülünk majd partnereinkkel, hogy átbeszéljük tapasztalatainkat. Színházesztétikai benyomásainkon túl érdemes volna az olimpia eredményeit számba venni, és közösen mérlegelni, hogyan építhet a magyar színházi élet erre a kiemelkedő évre. Remek kezdeményezések szökkentek szárba az olimpia keretében, meg kellene fontolni, melyik és hogyan lehet életképes az előttünk álló – a háború okozta gazdasági körülmények miatt nem könnyű – időszakban.

De miközben mérleget vonunk, valóban folytatódik a Színházi Olimpia, hiszen a Nemzeti Színház ősszel megrendezi a 10. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót, első alkalommal adunk otthont a nemzeti kisebbség nyelvek fesztiváljának, a Synergynek, és két évfordulót is rangos eseményekkel ünnepelünk.

A kétszáz éve alapított Miskolci Nemzeti Színház meghívására Magyarországra – a borsodi megyeszékhelyre és a budapesti Nemzetibe – érkezik az egyik leghíresebb színház, a francia Comédie-Française egy Tartuffe-előadással. És a Nemzeti Színházban a Háztűznéző bemutatójával üljük meg a beregszászi színház alapításának harmincadik évfordulóját. A kárpátaljai magyarság állapotára tekintettel nehéz szívvel használom az ünnepelni szót, de nagyon szeretném ebben a kínkeserves helyzetben is azt meglátni, ami reményt adhat nekünk.

Sin Edina igazgató a megmondhatója, mennyi meghívást kapott a Magyarországra „menekült” társulat. Már az elmúlt három évtized is viszontagságos volt, minden baráti gesztusból táplálkoznunk kell. Azt hiszem, ennek a kicsiny színháznak és az őt támogató közönségnek is helye van a Színházi Olimpián.

Az interjút Vidnyánszky Attilával Lukácsy György készítette.