A Nemzeti Színházban bemutatott új darab, amelyet egy, nők bántalmazásáért és szexuális zaklatásáért elítélt belga művész rendezett, heves reakciót váltott ki Dúró Dórából, a Mi Hazánk elnökhelyetteséből. A szóban forgó előadásban – mint írta – a „férfiak művért isznak nők széttárt lábai közül”. Dúró Dóra szerint a darab bemutatása aláássa a Nemzeti Színház és annak vezetője, Vidnyánszky Attila hitelességét, illetve kérdéseket vet fel a Fidesz kultúrpolitikáját illetően.
„A darabot Jan Fabre, egy szexuális zaklatásért elítélt belga rendező jegyzi, akit hazájában öt rendbeli szexuális zaklatás és egy rendbeli szeméremsértés miatt 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ez az ember kapott helyet a magyar színházművészet legfontosabb szerepelőjétől Magyarország első számú színházában, hogy gusztustalan provokációját adófizetői pénzen a magyar közönség elé tárja” – írta bejegyzésében Dúró Dóra.
„Jelen nyílt levelemmel szeretnék reagálni minapi közlésére, amelyben a Nemzeti Színház legújabb bemutatóját „gusztustalan provokációnak” minősíti, és Jan Fabre belga rendező Vér vagyok című produkcióját összeegyeztethetetlennek tartja az ország első számú színházának eszméjével. Mivel abban egyetértünk, hogy a Nemzeti Színház mindenkori vezetőjének küldetése a nemzeti kultúra ápolása, ebből a szemszögből szeretném Önnek megvilágítani tevékenységünket.
Még mielőtt röviden vázolnám a Nemzeti Színház művészeti kínálatának nemzeti jellegét, hogy a repertoáron keresztül támasszam alá nemzeti elkötelezettségünket, engedje meg, hogy kitérjek a szóban forgó előadásra.
Elgondolásom szerint a nemzeti kultúra elidegeníthetetlen része a művészi szabadság: ez az erény napunk ideológiai harcaiban hatalmas veszélyben van. Ironikus – vagy inkább elkeserítő – módon éppen elsősorban a nyugati világban, ahol pedig ezt az elvet a leginkább hangoztatják. Jan Fabre művészi életútjának érdemeit ezúttal nem sorolom, de javaslom, hogy a Vér vagyok produkciót ne a bulvármédia lejárató szándékú híradásai, hanem a személyes élménye alapján ítélje meg.
Jan Fabre produkcióját kiragadott képekkel bírálni olyan eljárás, mintha Hieronymus Bosch németalföldi festő alkotásait egy-egy részlet alapján, s nem az egészet látva ítélnénk meg. A párhuzam a két művész között nem önkényes, hiszen a Vér vagyok előadás egyik inspirációs forrása éppen Bosch világa. Úgy írni erről a darabról, hogy nem teszünk említést a Szent Sebestyénre, Bingeni Szent Hildegárdra vagy a pelikánra mint Jézus-szimbólumra tett egyértelmű utalásokról, felszínességet mutat.
Akinek van füle hozzá, kihallja, hogy a belga rendező több magyar zenei motívumot használ az előadásban, s ezeket mindig a remény érzetének erősítésére alkalmazza. Nem sok művészt talál ma Nyugat-Európában, aki így gondol a magyar kultúrára és hazánkra.
A Nemzeti Színház – vezérigazgatói küldetésemnek megfelelően – elsődlegesnek tekinti a nemzeti kultúra ápolását. A nagyszínpadon játsszuk (immár 2013 óta) Tamási Áron Vitéz lélek című darabját, hét éve a Csíksomlyói passiót, valamint a Körhintát, a János vitézt, a Csongor és Tündét, a Bánk bánt.
A Wass Albert Tizenhárom almafa című regényére épülő, azonos című előadás vagy Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének adaptálása is ebbe a sorba illik. Nemrég mutattuk be Szarka Tamás kortárs darabját, az Esthajnalt, amelyben meghatározó szerepet kap a roma művészekből álló Karaván Színház társulata. (A nemzeti kisebbségek ügyét nemzeti kérdésnek tartom, az értük tett erőfeszítéseinket ezúttal nem részletezem.)
A Gobbi Hilda Stúdióban találkozhat a néző Sík Sándor István király című darabjával, Örkény István Macskajátékával, Molnár Ferenc két egyfelvonásosával, az általunk befogadott beregszászi színház társulatával előadott Petőfi-szatírával, A helység kalapácsával, vagy a Forte Társulat vendégjátékában Arany János Toldijával.
Hamarosan felújítjuk a kényszerszünet miatt egy éve alvó Caligula helytartója című Székely János-darabot. A Kaszás Attila Teremben mások mellett a mártír politikusunknak, Esterházy Jánosnak emléket állító Hazatérés című darabot, de műsoron van Hubay Miklós, Szép Ernő egy-egy remeke. Mindemellett kínálunk Fedák Sári-, József Attila- és Radnóti Miklós-estet. A felsorolt alkotók mind nemzeti kultúránk elidegeníthetetlen részei, s mint ilyenek helyük van a Nemzeti Színházban. (A magyar színháztörténet nagyjai mellett a világirodalom klasszikus szerzői közül Euripidész, Molière, Shakespeare, Gogol, Csehov, Bulgakov, John Osborne, Nyikolaj Erdman, Bertolt Brecht, Oscar Wilde művei is repertoáron vannak.)
Tisztelt Képviselő Asszony! Nyilatkozatból azt olvasom ki, hogy a Nemzeti Színházat nem tartja megfelelő helyszínnek a művészi szabadság és útkeresés számára. Ezzel az állításával feltétlenül vitatkozni szeretnék. A ‘kultúra ápolása’ ugyanis nem mechanikus művelet, ahogyan a hagyományt sem csupán tisztelnünk kell, hanem élővé tennünk.
Ez bizony kockázattal jár, különben a színház nem más, mint élettelen próbálkozás. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Nemzeti Színháznak igenis dolga, hogy kísérletezzen, és gondolati-esztétikai értelemben is úttörő legyen. Ezért hívtam meg rendezni az orosz Valerij Fokint, a görög Theodórosz Terzopuloszt vagy a román Silviu Purcăretét. Ezért vágtunk bele két éve Józsa Péter Pál apokaliptikus víziójának színre vitelébe, és tűztük műsorra a 2019-ben elhunyt szerző AGÓN című művét.
És ez az oka annak, hogy meghívtam Jan Fabre rendezőt is, mert ő a kortárs nemzetközi színház egyik kiemelkedő alakja, akinek a Vér vagyok című, woke-, háború- és erőszakellenes előadása manapság fontos üzenetet hordoz.
Nem tudom, mikor járt utoljára nálunk, de a felsorolt előadásokat mind a repertoárunkon találja, és megtekintheti a Nemzeti Színházban. Természetesen Képviselő Asszonyt és követőit is várjuk szeretettel teátrumunkban, mert a médiazajban elvész a józan szó, a színházban viszont tér nyílhat egymás jobb megismerésére.”
Forrás: Origo