Augusztus elsejétől Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. Vidnyánszky Attila azt mondja: építeni akarunk, nem rombolni. Ennek kapcsán kérdezte az Origo.
A teljes interjút Itt olvashatja.
A kérdésre, meglepték-e azok a reakciók, amiket az elmúlt hetekben kapott, azt válaszolta:
“Az a háttérerő, ami a konfliktus mögött áll, elvárja az efféle megszólalásokat.
Úgy működik ez, mint egy gépezet, amelynek hajtóereje az igazodási és megfelelési kényszer és a gyűlölet. Tudtam, hogy lesznek támadások, személyeskedések, de hogy nyílt fenyegetés is elhangzik az ellenzék vezetőjétől, megriaszt, tovább megyek: félelmet kelt. Ez már az a szint, amit nem lehet szó nélkül hagyni.”
A felvetésre, miszerint “a baloldalról – egyedül – Tamás Gáspár Miklós szóvá tette”, úgy reagált: “Józanul állt a kérdéshez: aki így fenyeget, az nem demokrata. De a cikkében a magyar kultúra árulói közé sorolt. A jövő, a magyar nemzet majd eldönti ezt, én büszkén vállalom, amit rendezőként, intézményvezetőként eddig tettem. Viszont mélységesen aggaszt, hogy a színházi szakma magát demokratikusnak mondó része szó nélkül megy el egy ilyen kijelentés mellett. Nem emelték fel a szavukat azok, akik a szólás-, a gondolatszabadság, a művészet szabadsága mellett szoktak érvelni, tüntetni.” (Kiegészítés: a Színház- és Filmművészeti Egyetem kiadott egy közleményt, amelyben elhatárolódott Gyurcsány Ferenc megjegyzésétől.)
Arról szólva, hogy Bánsági Ildikó bejelentette, elhagyja a Nemzetit, kifejtette: “Ildikót kiváló színésznek tartom. Én hívtam a Nemzetibe, szívesen és jóleső érzéssel gondolok vissza közös munkákra. Az első pillanatban kiderült, másként gondolkozunk a világról, beszéltünk is erről. Hét évig dolgoztunk így együtt fontos és sikeres előadásokban. Ez is azt bizonyítja, egymástól eltérő világlátású emberek is tudnak együtt dolgozni.
Volt egy árulkodó és szomorú mondat a nyilatkozatában, amire nem figyelt fel senki.
Azt mondta, hogy boldogan szerződött a Nemzetibe, de hamar észre kellett vennie, hogy olyan szakmabeliek, akikkel korábban jóban volt, elfordultak tőle, nem beszéltek vele. Tipikus: aki nem igazodik a balliberális elit szűk körének elvárásihoz, kiközösítik, arról egyik pillanatról a másikra kiderül, hogy már nem is olyan tehetséges. Nagy nyomás nehezedik a színészeimre ezen kör részéről, de mindenkire, aki a Nemzetiben dolgozik. Bánsági Ildi eddig bírta”.
(“Rájöttem, hogy nincs beszélgetés. Elhittem, hogy van, de egy idő után úgy láttam, tehát én így ítélem meg, hogy nincs. Hogy ez lezáródott. Már csak forradalmiskodni lehetett” – mondta az ATV Híradójának Bánsági Ildikó. A színművész szerette volna, ha létrejön egy színész kuratórium, ahol meg lehet beszélni a felmerülő gondokat, és ahol mindent dokumentálnak, hogy tudják mihez tartani magukat, de ez nem valósult meg.)
Vidnyánszky szerint a politikai össztűz helyett szakmai vitákra volna szükség.
Arról szólva, hogy “politikai térben harcol”, úgy fogalmazott:
“Van egy értékrend, amit én következetesen képviselek, amiről sokszor, sok helyen beszéltem már – nem titok. Ennek az értékrendnek lényegi, meghatározó eleme, hogy a kizárólagosság, a kirekesztő gondolat ellen felszólalok, és a magam területén ez ellen teszek is.
Így működik a Nemzeti Színház, amelyben sokféle világlátású rendező, színész, tervező dolgozik együtt. Ennek a gondolatnak a jegyében szerveződik a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM, amelyre különböző színházi világokat és ideológiákat képviselő alkotók érkeznek évről évre a Nemzetibe. Egy számít csupán: a művészi teljesítmény minősége. És így van ez a Kaposvári Egyetem Színházi intézetében is, ahol Cserhalmi György és Eperjes Károly egyaránt lehetett osztályfőnök, pedig egészen másként gondolkoznak nemzetről, hazáról, politikáról, hitről és a színházról is. Egy dolog közös bennük, nagyszerű színházi emberek. Az SZFE körüli vita legfőbb – politikai-ideológiai – tárgya éppen az, hogy a balliberális gondolat mellett – hangsúlyozom: mellett – a kuratórium azt képviseli, hogy jelenjenek meg más gondolatok, elvek, ezekhez kapcsolódó elméletek, gyakorlatok, esztétikák a képzésben.”
Vidnyánszky azt is hozzáteszi, “a diákokat szakmainak nevezett érvekkel manipulálják.”
(A tanárok és diákok is több ízben hangsúlyozták, nem a modellváltással, hanem annak sürgetése ellen tiltakoznak illetve az egyetemi autonómia elvesztése ellen. A hallgatók által megfogalmazott 5 pont közül ugyanis egy sem teljesül, a szenátus által a kuratóriumba javasolt 8 emberből senki nem szerepel a tagok közt. “Az a névsor, amit kaptunk egy nyers és tiszta provokáció. Akik ebben a névsorban szerepelnek vagy egyáltalán nem ismerik az egyetemet vagy nem szeretik és kevés olyan akad közöttük, akinek komoly színházi, filmes, oktatói gyakorlata volna” – fejtette ki Upor László rektorhelyettes, akit a szenátus döntése ellenére továbbra sem neveztek ki rektornak. A hallgatók 5 pontját itt olvashatják el.)
Arról szólva, hogy összeegyeztethető, hogy egyszerre a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese és az SZFE fenntartói alapítványának elnöke, úgy vélekedett: “A kaposvári tisztségem megszűnt, már nem vagyok rektorhelyettes. Fontos megjegyezni, hogy nem konkurenciáról van szó Kaposvár és az SZFE között. A két egyetemi képzőhely megfér egymás mellett, az oktatás sokszínűségét biztosítja.” (Vidnyánszky Attila a művészeti karért felelős rektori megbízott lesz a Szent István Egyetemen. Az Átlátszó közadatigénylés során járt utána, mi lesz az új pozíciója, a megbízását díjazás nélkül fogja ellátni.)
A kuratórium új elnökénél rákérdeztek arra az interjúra, amelyet Kaposvári Egyetem színházi tanszékének egykori vezetője, Csáki Judit adott a hvg.hu-nak, és amelyben felidézte, hogy mi történt azokban a napokban, amikor a színészképző felett átvette az irányítást Vidnyánszky Attila: “A kaposvári színházi intézetéből soha ennyi frissen végett színész nem került be a kőszínházi társulatokba, egy részük Budapestre, mint az elmúlt öt évben. Soha ilyen jó és természetes kapcsolat nem volt egy képzőintézmény és a vidéki színházak között. Kaposvári színészképzés korábban nemzetközi értelemben láthatatlan volt. Intézetvezetésem első hónapjaiban nemzetközi kurzust indítottunk, amelyen a moszkvai Művész Színház és a strasbourgi Nemzeti Színház iskolájának diákjai és jeles tanárai vettek részt, voltak közöttük, akik rendszeresen a Harvardon is tartanak kurzusokat. Immár 9 éve működő nemzetközi kurzus mellett szoros a kapcsolat a milánói Piccolo Teatro iskolájával is. Ez és a moszkvai intézmény világviszonylatban is a topkategóriás hely.
Az elmúlt kilenc évben voltak grúz, román, tatár, macedón, litván, spanyol, egyesült államokbeli diákok és tanárok Kaposváron.
Sajnos se az említett kritikus, Csáki Judit, se azok a tanárok, akiknek kirúgását ő emlegette, nem voltak kíváncsiak erre az induló kurzusra, pedig még együtt dolgoztunk egy egész tanévet. Szelektív Csáki emlékezete és sokat elmond az általa vezetett tanszék belvilágáról az is, hogy Mohácsi János és Réthly Attila rendező-tanároknak azért kell végül elhagyniuk az egyetemet, mert méltatlanná váltak arra, hogy fiatalokkal foglalkozzanak. A diákok szeme láttára verték meg ugyanis nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozva egy tanártársukat, amiről a bíróságon jogerős ítélet született, és több százezer forint (250 ezer) kártérítést kellene fizetniük. És az sem igaz, hogy Csáki Judit nyert volna az egyetemmel szemben indított munkaügyi perében, mert az ítélet nem kötelezte az egyetemet arra, hogy visszahelyezzék, a kártérítés szerint járó pénzt pedig per nélkül is megkapta volna.”
(2012-es interjúnkat a témában Csáki Judittal itt olvashatják. Az Origo így számolt be arról, hogy Csáki Judit pert nyert Vidnyánszky Attilával szemben. A cikkből kiderül: jogellenesen szüntették meg Csáki Judit tanszékvezetői munkaviszonyát a Kaposvári Egyetemen: a felmondás indokai között szereplő intézményi átszervezés nem történt meg. A bíróság kártérítés fizetésére kötelezte az intézményt.)
Az egyetem nevében nyilatkozók az érdemi egyeztetések hiányáról beszélnek. Ehhez azt fűzte hozzá: “Mit nevezünk érdeminek? Az a tapasztalatom, hogy azokat a megbeszéléseket, amelyek nem az SZFE mostani vezetésének a szájíze szerint végződnek, nem nevezik érdemieknek, sőt egyeztetéseknek sem.”
Az egyetem szenátusa és a HÖK javasolt személyeket a kuratóriumba, de nem került be senki közülük. Erre a felvetésre úgy reagált: “Úgy gondolom, hogy felállt egy nagyon erős kuratórium, amely olyan tagokból áll, akik megfelelő – színházi és filmes – szakmai, továbbá üzleti, szervezetépítési tudással és a szükséges kompromisszumkészséggel rendelkeznek. A kuratórium és a szenátus, valamint a HÖK együttműködésére és tárgyalásra van szükség. Párbeszédet, szakmai vitákat folytatni, megalapozott álláspontokat ütköztetni. Ez a következő hónapok feladata. (…) Az elkövetkező hónapokban a kuratórium megfogalmazza konkrét elképzeléseit, javaslatait, amelyet egyeztetünk a szenátussal és HÖK-kel is. (…) Három dolgot említenék: kapacitásbővítés, amihez reményeink szerint a források is hamarosan rendelkezésre fognak állni. A filmes és színházi szakmával az együttműködés még szorosabbra fűzése. És elindul az új campus tervezése” – szögezte le Vidnyánszky Attila.
Arról is beszélt, mit remél a jövőtől: “Egy 21. századi képzést nyújtó, jó piaci helyzetű, széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező egyetem lesz, amelynek van egy korszerű épületegyüttese. Be kell kerülnie a nemzetközi vérkeringésbe, ahogyan ez a magyar filmes és színészképzés csúcsintézményétől elvárható. Azt kell elérni, hogy az SZFE képzései a teljes magyar kulturális piacot kiszolgálják – a filmgyártástól a teátrumokig, a fővárosban és vidéken. Az a cél, hogy az SZFE is önállóan gondolkodó, nemzeti kultúrájukra büszke szakembereket és művészeket bocsásson a pályára. Olyanokat, akik nem sodródnak, akik büszkén és őszintén vállalják eltérő értékrendjüket, véleményüket, és akik elfogadják másokét. Akiket semmilyen politikai erő nem tud manipulálni, akik józanul és pragmatikusan végiggondolják, hogy szakmai fejlődésük érdekében milyen változásokra volna szükség. Akik meglátnák a lehetőséget ebben az új helyzetben… Olyan diákokat szeretnénk útra bocsátani, akik majd a pályájukon a maga teljességében tudják megélni az alkotó művészek szabadságát.”
A teljes interjút Itt olvashatja.
A tényekről az egyetem hallgatói videót is készítettek.
Gáspár Máté Lepattanó avagy Vidnyánszky Attila és a tények címmel közölt részletes összefoglalót.
Szakmai hitvallás címen az Egyetem közölt összefoglalót az elmúlt 30 év eredményeiről.