Rideg Zsófia, a Nemzeti Színház dramaturgja a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye kapcsán jutatta el nekünk írását. Az ő soraira reflektál Rácz Attila, dramaturg, színházi alkotó.

Hosszú ideje annak, hogy szakmánk tagjai közül valaki propagandaszöveget gyártott volna. Rideg Zsófia, a Nemzeti Színház dramaturgja most megtette. Vidnyánszky Attila munkássága mellett és az őt ért karaktergyilkosság ellen írt jegyzete nem azért politikai manifesztáció, mert az utóbbi fogalom leginkább ebben a kontextusban használt, hanem mert elhallgatja az igazságot, a nem szimbolikusat, a konkrétumokat.

Mindenekelőtt elhallgatja azt, hogy Vidnyánszky karaktergyilkosa leginkább Vidnyánszky maga. Rideg Zsófia áldozati analógiái falsak és sértőek és tovább tágítják a színháztörténet politikai célú átírásának horizontját, amiről Székely Gábor nyilvános levelében írt.

Hogy világos legyen, Vidnyánszky esetében nem is karaktergyilkosságról, mint inkább politikai karakter – vagy karrierépítésről van szó, szakmai értékrend vállalása helyett.

Rideg Zsófia hallgat a beregszászi alkotóévek ellenállásától a Teátrumi Társaság megalapításáig, az akkor kinyilvánított politikai credóig megtett útról. Hallgat arról a tényről, hogy a jobboldali, konzervatív, keresztény színházcsinálókat nyíltan tömörítő érdekképviselet létrehozásával Vidnyánszky hogyan vállalt szerepet a színházi szakma régóta tartó megosztásában.

Nem mellékesen a tudatalatti és a tudatfeletti kategóriákat szimplán és végletesen egymás ellen fordító Rideg Zsófia arról is hallgat, hogy a tudattalan fogalmi meghatározásának tudományos kísérletei ugyanazon folyamatnak, a pszichoanalízis fejlődésének egymást feltételező és egymásból következő állomásai.

Igazgatójának kultúrpolitikai jelentőségét méltatva hallgat arról, hogy a „színházakat szolgáló” törvénykezési igyekezet egy meglévő és működő szabályozás szétrombolásával járt. A szakmai párbeszéd öncélú szorgalmazásáról már nem is beszélve.

Hagyjuk már azt a búbánatos baromságot, hogy Vidnyánszky Attilát szakmailag elnyomták az anyaországban! Néhány kattintás és ömlik a neten előadásainak kritikai recepciója. A többi ízlés dolga.

Komolyan véve a helyzetet arról kellene beszélni, hogy mi az oka annak, hogy Vidnyánszky Attila vált a rendszerváltás során valóban lassan felszabaduló színházi élet szétverésének vezéralakjává. De még ennek megválaszolásánál is aktuálisabb, miért nem érzékelhető Rideg Zsófia számára, hogy közös szellemi értékeink elrablásának, ideologikus kisajátításának jelenkori színrevitelében Vidnyánszky Attila önként vállalja a politikai felelősséget is.

Nem szeretnék az érintettek helyett beszélni, árnyaltabb dolog ez annál, semhogy a siker-, pénz- és hataloméhség magyarázatot adhatna rá.

Maradok inkább független és szolidáris az SZFE hallgatóival, akik, hogy az ügyről is essen szó, a törvény Palkovics-féle végrehajtásának antidemokratikus kényszere miatt az egyetemi autonómia, a tudás- és gondolatszabadság védelmében vitatják az alapítványi működési formát és elutasítják Vidnyánszky Attilát és kuratóriumát.

Rácz Attila, dramaturg