Csák György kérdezte a rendezőt új bemutatókról, kétlaki életről és tanár-rendező kettősségről is a SpirituszOnline oldalán. Lapszemle.
A teljes interjú a Spirituszonline Facebook oldalán olvasható.
Vidovszky György előként a legújabb rendezéséről, a Tipli című előadásról mesélt, amelyet a Kolibri Pincében mutattak be szeptember 11-én: „Ez a szeptemberi a második nekirugaszkodásunk, ugyanis márciusban éppen a nyilvános főpróba napján hozott rendelet miatt már nem tudtunk közönséget fogadni… (…) A darab egyébként is különleges, ugyanis Krausz Attila regényéből, a színészek improvizációinak felhasználásával Tasnádi István írta a szöveget, ami nagyon személyes hangvételű. Minden hamis megszólalás, ún. színészkedés azonnal lebukik. Ezért is kellett idő a visszazökkenéshez” – fogalmazott a rendező.
A kétlaki életről és arról szólva, hogy befolyásolta az életét a pandémia, úgy nyilatkozott: „A kétlakiság miatt általában sokat utazom Dublin és Budapest között. Régen nem fordult elő, hogy ennyi időt töltöttem volna megszakítás nélkül kint, mint most március óta. Szeptemberre visszajöttem Budapestre részben a kolibris bemutató miatt, valamint a tatabányai MOST Fesztiválon zsűriztem. De hogy októberben vissza tudok-e jönni felújítani néhány futó rendezésemet, ahogy eredetileg terveztem, azt nem tudom. És azt sem tudom, hogy az évad hátralévő részére tervezett munkáim hogy alakulnak… Napról napra változik a helyzet, hogy mikor melyik színház zár be hosszabb-rövidebb időre, a közönség sok színházban el-elmaradozik, a gyerekeknek és fiataloknak játszó színházak működése lényegében véve megbénult. A tanárok nem szervezhetnek iskolán kívüli programokat, ezért az évtizedek óta működő csoportokra épülő bérletrendszer ebben az évadban befagyott ” – mesélte a rendező.
Bár hosszú ideje rendez színházban, Vidovszky György korábban 17 éven át tanított a Vörösmarty Gimnáziumban drámatanárként és azóta is tart kurzusokat itthon illetve Írországban. Erről a két hivatásról szólva kifejtette:
„A kettősség lételemem: végzettségem és lelkem mélyén tanár vagyok, de rendezőként dolgozom lassan húsz éve. Itt sokan úgy tudják, kint élek, kint pedig – főleg a családom – hiányolnak, hogy túl sokat vagyok távol. Itthon hangsúlyossá válik az írországi identitásom, kint pedig a magyar. A rendezői munkámban nagyon fontos szempont maradt a tanári attitűd: vagyis, hogy a művészi alkotás – számomra létező – létjogosultsága a tartalmi hatásában, ha úgy tetszik a „tanításban” rejlik, ami sokszor kíméletlen kérdések felvetésével jár. Ezért is érdekel olyan fáradhatatlanul a kifejezetten kamaszoknak, vagy gyerekeknek készülő színházi produktum, és kevésbé a felnőtteknek szóló mainstream. Egyszer Molnár Gál Péter azt írta egy kritikában rólam, hogy a „pedagógusdühömnek” minden műfaj megfelel. Valószínűleg azért maradt meg bennem ez a mondata, mert nagyon találónak érzem” – vallja a rendező.
Azt is hozzátette: „Sajnos egyre több olyan darab kezd érdekelni, amik valahogy reflektálnak megromlott közállapotainkra. A magyarországi politikai és – ha tetszik – ideológiai megosztottság rendkívül zavar, ahogy nagyon sok kollégámat, barátomat is. A politika és a hovatartozás ténye olyan erőszakosan tolakodott be az életünk minden részébe, mint például a munkánkba, amiben nem lehetne helye… A művészet tudvalevőleg szabad.”
A teljes interjú a Spirituszonline Facebook oldalán olvasható.