Móra Ferenc Hannibál feltámasztása című kisregényéből Fábri Zoltán készített filmet Hannibál tanúr úr címmel, amelyet napokkal 1956. október 23-a előtt mutattak be. A történet főhőse Nyúl Béla középiskolai latintanár, egy szürke kisember, aki tanulmánya miatt politikai támadások célpontjává válik. Meghurcolják, elveszíti az állását, végül döntenie kell, visszavonja-e a tanulmányban szereplő állításait. Az Átrium december 3-án mutatta be a művet Vidovszky György rendezésben, aki a hatalom és az egyén harcáról szóló, örök érvényű történetről beszélgetett a Pesti Műsor riporterével, Nagy Klaudiával.

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.

„Fábri Zoltán filmjét láttam először, mint a legtöbben Magyarországon, talán a Móraregény kevésbé ismert. Mivel régen filmtörténetet és filmesztétikát tanítottam, a Hannibál tanár úr pedig a magyarországi filmművészet egyik legfontosabb alkotása, így a tanítás során többször előkerült” – számolt be Vidovszky György.

Nyúl Béla hosszú kálvária után megalkuvásra kényszerül, amikor visszavonja a tanulmányát. A kérdésre, gyáva ember-e, vagy csak megpróbál túlélni, a rendező azt válaszolta:
„Alapvetően gyáva, félénk ember, ezzel a jelentéssel vált fogalommá a Nyúl Béla név is, de ez mégsem ilyen egyszerű. Bár úgy tűnik, soha nem tud igazán kiállni saját magáért, de amikor azt kérik tőle, hogy vonja vissza a tanulmányában foglalt állításokat, végre megpróbálja érvényesíteni az akaratát, ugyanis az írása elvtelen politikai támadás célpontjává vált, kifacsart értelmezése teljesen idegen attól, amire ö eredetileg gondolt. Ekkor válik bátorrá, de nagyon rövid ideig tud kiállni az igazáért, sajnos a végén neki is meg kell hunyászkodnia. Pont erről a tragédiáról szól ez a történet, hogy egy jó szándékú, értékes embert, aki a légynek sem tudna ártani, hogyan darál be a társadalom, a politikai igazodás, hogyan kénytelen megfelelni egy elfogadhatatlan ideológiának.”

Arról szólva, hogyan vehetné fel a harcot a kisember az elnyomó hatalom ellen, úgy vélekedett: „Ezt a harcot senki nem tudja megnyerni, csak az igazi hősök. A legóvatlanabb pillanatban válhatunk a hatalom támadásának célpontjává, vagy kerülhetünk méltatlan helyzetbe. A hatalom vagy a politika gépezete mindig bedarálja az embereket, és ennek csak nagy kataklizmák vetnek véget, amiket forradalomnak szoktunk hívni. De a szomorú tapasztalat az, hogy ki kevésbé, ki nagyobb áldozatok után, előbb-utóbb mindenki betagozódik, és beáll a sorba. Vagy elmenekül” – mondta Vidovszky György, aki semmiféle aktualizálást nem érzett szükségesnek Deres Péterrel, akivel az adaptációt írták, ugyanis meglátása szerint a történet önmagáért beszél.

„A mű ugyanaz maradt, de az akusztikai közeg, amiben vagyunk, teljesen megváltoztatta az értelmét, súlyát. (…) az idősebb generáció felelőssége is, hogy ide jutottunk, és hagytuk, hogy idegenként, őskori leletként bolyongjunk ebben a megváltozott világban” – fejtette ki a rendező.

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.