A karaktergyilkosság áldozatául esett, megszégyenített Nyúl Béla története bárkié lehet, aki nem hódol be a hatalomnak – mondja Vidovszky György, a Móra Ferenc kisregényéből készült Fábri Zoltán-film színpadi adaptációjának rendezője, drámapedagógus, a Kolibri Színház főrendezője.
A teljes interjú a HVG-ben olvasható A megfelelés kényszere címmel. Kérdezett: Szentgyörgyi Rita.
Meg tudja-e őrizni a mindenkori kisember a személyes integritását, amikor mindenből ideológiai, politikai tényállás lesz? A felvetésre, miszerint a Hannibál tanár úr alapvetése ijesztően rímel a mai magyar társadalmi közegre, Vidovszky György úgy fogalmazott:
“Évekig úgy néztem Fábri Zoltán filmjét, amelyet a magyar filmgyártás tizenkét legjobb alkotása között tartanak számon, hogy egy letűnt kor közegében játszódik, amitől eltávolodtunk. Amikor 2013-ban Kaposváron elkezdtem a színpadi változattal foglalkozni, rádöbbentem, hogy bizonyos mondatok sokkal élesebbé váltak, mintha a saját hétköznapjainkra reflektálnának. Akkor még a kulturkampf elején voltunk, de a karaktergyilkosság már létezett Magyarországon, és azóta sokkal élesebbé vált a különböző ideológiai irányok verbalitása. Rövid életet futott a kaposvári előadás, és ahogy teltek-múltak az évek, éreztem, egyre inkább abba az irányba megy az ország, hogy helye van a történet újbóli elmesélésének. Így kerestem meg az Átriumot, és mivel a színház vezetői annak idején színikritikusokként látták az ősbemutatót, pontosan tudták, miről van szó, és igent mondtak rá.”
Vidovszky György azt is hozzátette: “Nyúl Béla kénytelen beállni az ideológiai sodrásba, ha tovább akar élni. Az utolsó monológjában megpróbál megfelelni a hatalomnak, sületlenségeket hord össze, amivel önmagát teszi szellemi halottá. Nem csak értelmiségi kérdéskör az ilyen típusú árulás. Az egyik legnagyobb bűne a mostani politikai helyzetnek, hogy mindenkit belekényszerít kisebb-nagyobb módon az elvtelen kompromisszumokba. Az emberek kénytelenek meghasonulni, vagy egzisztenciális okok miatt, vagy mert valamihez ragaszkodnak, ami régen még értéket képviselt számukra.”
Arról is faggatták, hogy korábban tanított a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Annak kapcsán, mi lesz a társadalommal, amelyik hagyja, hogy leszámoljanak az értelmiséggel, lenézzék, megvessék és kirúgják a tanárait, kifejtette: “Úgy érzékelem, kiszabadították a rossz szellemet a palackból, amit iszonyú nehéz lesz visszagyömöszölni. Ez pedig a gyűlöletbeszéd. Az utóbbi években megéltük különböző társadalmi csoportok diszkriminációját, hol a homoszexuálisok, hol a menekültek voltak az ellenségeinek, most éppen az Európai Unió. Az oroszok, a korábbi ellenségeink a barátok, és most az ukránok az ellenségek. Mindenki helyezkedik, és bármelyik pillanatban ellenséggé válhat. Senki sincs biztonságban, bárkiről kiderülhet bármi, senkinek sincs komoly támpontja, senkiről sem tudni, milyen irányba tart az élete. Ezért is éreztem a Hannibál tanár úr létjogosultságát annak a toxikus közegnek a megelevenítéséhez, ami minket körülvesz. (…) Magyarországon jó ideje szanaszét van cincálva az értékrend, ritkán adódott olyan katartikus feldolgozási helyzet, mint az elmúlt húsz évben Írországban. A rendszerváltás idején volt egy évtized, amikor elkezdtek helyükre kerülni a dolgok.”
A teljes interjú a HVG-ben olvasható A megfelelés kényszere címmel. Kérdezett: Szentgyörgyi Rita.
HVG 2023.03.09 – 46,47,48. oldal