A múlt század egyik leghíresebb rendezője, Giorgio Strehler szerint William Shakespeare A vihar című darabja az európai színjátszás szíve, kiölhetetlen magja, „az élő bizalom, hogy a színház képes visszaadni az emberi közösségnek azt, amit annyiszor elveszíteni látszott: a létezés és az emberi együttélés értelmét”. Ebből a darabból készült a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház idei évadának első előadása Bodó Viktor rendezésében.

Prosperót, Milánó uralkodóját hataloméhes öccse letaszítja a trónjáról és elűzi. Kislányával, Mirandával együtt egy elhagyatott, távoli szigetre sodródik, és ott él, uralma alá hajtva a helyi szellemeket. Tizenkét év múltán, amikor Miranda már felserdült, a véletlen úgy hozza, hogy a közelben hajózik el mindenki, akinek Prospero egyrészt a bukását, másrészt a túlélését köszönheti. Varázserejével hatalmas tengeri vihart kavar, amely a sziget partjaira veti a hajót, s hajótöröttként sok ellenségét és néhány barátját. A vihart követő három óra alatt – ami egyben az előadás ideje is –, a hajótöröttek és a sziget lakóinak élete mindenestől megváltozik.

Visky András írja: „Vihar dúl a tengeren, emberi életek mutatkoznak meg egy különös, végletes szituációban, maga a történelem játszódik le a szemünk előtt. Aztán elcsendesednek a habok. Végbement a színházi előadás, csupa illúzió az egész. (…) Ki tudná eldönteni, voltak-e egyáltalán, s ki merné azt állítani, nem?”

Egész életművét betetőző darabjában Shakespeare azt kutatja, vajon volt-e értelme mindannak, amit ezen a különös szigeten, a valóságot leképező színpadon tett? Föl-alá járkált az időben, végigélt korokat, jellemeket, magára próbált minden maszkot, de bármilyen sok mindent tudott hatalomról, szerelemről, történelemről, emberlétről, semmit se tudott megváltoztatni, a természet erőivel szemben tehetetlen maradt. Vajon mennyi esélye van a művészetnek megváltoztatni a világot? Van-e értelme feláldozni életünket az alkotás oltárán? Megtalálhatja-e az ember a boldogságot, ha menekül a valóság elől? Tudjuk-e, hogy hol a határ az életünkben a valóság és képzelet között? 

A vihart Shakespeare utolsó darabjaként tartják számon, amelynek megírása után elhagyta Londont és a színházat, visszaköltözött Stratfordba, ahol a jómódú vidéki gazdálkodók életét élte néhány év múlva bekövetkezett haláláig.

Bodó Viktor (Budapest, 1978), az előadás rendezője rendkívül sokoldalú színházi alkotó, Jászai Mari-díjas színész, nemzetközi hírű rendező, díszlettervező. Jelenleg többnyire német nyelvterületen dolgozik. 2006-ban rendezett először a Graz Schauspielhausban, ezt követően a berlini Deutsches Theaterben, majd a hamburgi Deutsches Schauspielhausban, ahol máig több előadást színre vitt, de más német és osztrák színházakban is rendezett.

Markáns rendezői stílusában ötvözi a groteszk és a líraiság elemeit, előadásaiban a humornak és a játékosságnak kitüntetett szerepe van. Munkásságát számos nemzetközi díjjal jutalmazták, többek között az oroszországi színházi szcéna legnívósabb kitüntetésével, az Arany Maszk-díjjal, az egyik legrangosabb európai színházi elismeréssel, a Europe Prize Theatrical Realities-el és a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Német Központjának díjával.

A Szputnyik Hajózási Társaság alapítója és vezetője volt, osztályvezető tanár volt az egykori budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Idén új színészképzést indított a budapesti Jurányi Házban, mely neves szakemberek segítségével azt a programot szeretné megvalósítani, amire az SZFE 2021-es modellváltása miatt nem volt lehetőség. A sepsiszentgyörgyi közönség két előadását láthatta eddig, a Ledarálnakeltűntem és a Holt lelkek – Tokhal vonóval című produkciókat, melyek nagy sikert arattak az Andrei Mureşanu Színház által szervezett TAMper2 fesztivál 2008-as kiadásán.

A vihar című új előadás elkészítésében a rendező közvetlen munkatársai voltak: Laky Diána (rendezőasszisztens), Veress Anna (dramaturg), Klaus von Heydenaber (zeneszerző), Erős Hanna (díszlettervező), Zatykó Bori (jelmeztervező), Baumgartner Sándor (fénytervező), Újvári Bors (videó), Nádasdy Ádám (fordító), Csomós Tünde Tímea (ügyelő) és Kis Katinka (súgó).

Szereplők: Pálffy Tibor, Vass Zsuzsanna, Kónya-Ütő Bence, Korodi Janka, Szakács László, Kolcsár József, Nagy-Kopeczky Kristóf, Derzsi Dezső, D. Albu Annamária, Erdei Gábor, Márton Lóránt-László, Pignitzky Gellért, Varsányi Szabolcs, Fekete Mária, Göllner Boróka és Kovács Kati.

A bemutató előadások után október 7-én, 8-án és 17-én este 7 órától láthatják az érdeklődők a produkciót a nagyterem színpadán. Jegyek válthatóak a sepsiszentgyörgyi Központi Jegyirodában és a biletmaster.ro honlapon.