Ünnepélyes évadnyitó társulati ülést tartott a Kecskeméti Nemzeti. Ennek kapcsán kérdezte Cseke Péter direktort Szollár Lilla.

– Évadnyitót tartott színházunk, a Kecskeméti Nemzeti augusztus 24-én. Kérem, direktor úr, ossza meg olvasóinkkal, hogy milyen lelkülettel készült erre idén?

– Az évadnyitó a színházi kalendárium egyik piros betűs napja. Ebben az évben – az ismert okok miatt – a színház már játszik, mégis úgy érzem, ez csak növelte az ünnepünk fényét. A tavaszi bezárás újra felszínre hozta azt a régi igazságot, hogy a közönségünk nélkül nincs értelme a munkánknak. Az, hogy a kecskeméti közönség újra itt van velünk a színházban egyszerre hatalmas megkönnyebbülés és felelősség nekünk. Továbbra is magas színvonalú, izgalmas kérdéseket felvető színházat kell csinálnunk, hogy továbbra is akarjanak jönni hozzánk a nézők.

– A jövőbeli munkához új vezetőket is hívott a színházhoz. Újra lesz főrendezője a színháznak Szente Vajk személyében. Mi lesz az ő feladata a jövőben?

– A főrendezői poszt az elmúlt időszakban betöltetlen volt a színházunkban, kerestem a megfelelő jelöltet, végül Vajk személyében találtam meg, akinek a pályáját szinte a kezdetektől figyelemmel követem. A művészeti kérdésekben fog nekem segíteni a művészeti tanácsadóval közösen. Végigkíséri a bemutatók előkészületeit, szakmailag kontrollálja a teljes próbaidőszakokat, különös tekintettel a főpróbahetekre. Azzal is megbíztam, hogy fordítson kiemelt figyelmet a vendég rendezőkkel való kommunikációra, gondozza az előadásokat a bemutatót követően is. Várom, hogy javaslatokat tesz majd a következő évadokban bemutatandó művekre, szereposztásokra, rendezőkre, alkotókra. Összehangolja a játszóhelyeink működését és támogatja a kapcsolatépítést más színházakkal, alkotókkal. Nemzeti színházként sok új feladatunk van, ezekben is számítok Vajk közreműködésére. Egyszóval együtt fogunk dolgozni a színházunk tovább és még nagyobb sikereiért.

– Művészeti tanácsadóként jelentette be Pataki András színházhoz érkezését. Kérem, hogy az ő feladatiról is meséljen bővebben!

– András a művészeti vezető posztját fogja betölteni, egyelőre tanácsadói minőségben. Eddig is mindent megtettünk érte, hogy a színészeink és kollégáink szakmailag fejlődjenek, de nemzeti színházként ez kiemelt feladatunk is. Benne megtaláltam azt az embert, aki képes lesz megszervezni és biztosítani a lehetőségét annak, hogy a munkánk harmonikusabb, nyitottabb és pezsgőbb legyen.  A velem dolgozók tudják, hogy én maximálisan a „nyitott ajtók”-politikáját követem a színházban. Azokban az operatív feladatokban fog András együtt dolgozni velem és a társulattal, ahol jól jön egy új szem, egy másik nézőpont. Bízom benne, hogy a két új vezetővel a művészeti téren erősíteni tudjuk a megújulásunkat.

– Az évadnyitó napján bemutatták a színház új imázsfilmjét és új társulati fotókat is készítettek. Folytatódik a megújulás az arculat terén is?

– Az arculatunk megújulása folyamatos. Új név, új logó. Most pedig úgy döntöttem, hogy ideje új képeket is publikálnunk a színészeinkről a különböző megjelenésekben és a játszóhelyeken. Mi is változunk és jó ezt dokumentálni. Mind az imázsfilm, mind az elkészült csoportképek a mi összetartozásunkat jelképezik. Őszintén hiszem, hogy a Kecskeméti Nemzeti csapata egy igazi családként tud szervesen fejlődni és alakulni. A filmmel a nyitott kapukat és a nyitott szíveinket szerettük volna megmutatni. Azt gondolom, Tiszeker Dániel és csapata Barta Dóra koreográfiájával ezt a lehető legélethűbben vitte filmre a Társulatunk szereplésével. A fotóinkat Dömölky Dániel színházi fotózásra szakosodott fotóművész készítette. Ezekhez is nagy reményeket füzök, remélem sikerül majd lenyűgözni a színházbarátokat, akik kedvenceiket igazán gyönyörű ruhákban és kompozíciókban láthatják majd. Mi mindent, amit teszünk, a közönségünkért teszünk, hiszen nem lehetünk eléggé hálásak nekik, amiért ilyen kitartóan vágynak hozzánk színházba jönni

– A közönség számára az új évad új bemutatókat, új örömöket jelent. Ön hogy látja, mi vár a színház társulatára ebben a most induló évadban?

– Ezt az évadot mi a zene és az álmodás metaforája köré szervezzük. Szeretnénk a közönségünkkel együtt reménykedni abban, hogy minden így marad és a színház probléma nélkül végigjátszhatja az évadot. Szeretnénk hinni, hogy mostani nehezebb időszakban a színház által adható örömök felértékelődnek, az emberek szívesen és kedvvel jönnek hozzánk. Mi nagy szeretettel várjuk a közönségünket!

– Változik-e valami a teátrum életében attól, hogy az igazgatója immár „Érdemes Művész”?

– Nem díjakhoz mérem a céljaim vagy a napi feladataim ellátását. Egy ilyen alkalom inkább kivételes ünnep, ami arra ösztönöz, hogy még többet, még jobban, még nagyobb alázattal kell tennem. A tenniakarás nekem nagyon fontos, ezért vagyok színházigazgató. Ez egy olyan „Hivatás”, ahol mindig történik valami, mindig töprenghetek valamin, tervezhetek. Egy művész számára állami kitüntetést kapni hatalmas megtiszteltetés. Azt jelzi, hogy – bár a színház az „itt és most”-művészete – a munkám eredménye valamiképpen túljut a színház falain, a város határain. A színházban minden múlandó, még egy filmfelvétel sem adja vissza azt, amit a néző átél abban a közös térben ami létrejön a színpad és a nézőtér együtt lélegzéséből. Érdemes művésznek lenni azt jelenti, hogy engem is „beválasztottak” egy olyan művészekből álló körbe, amely évről évre növekszik és olyan rendkívüli emberekből áll, akik öregbítik az országunk hírnevét.

Szerző – Szollár Lilla