KulisszaTakács KatiJordán TamásszinkronAbigélJózsef Attila Színház
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 15., péntek

    “Sok tervem van” – Villáminterjú Mátyássy Bencével

    2020. június 7., vasárnap 06:00

    Mátyássy Bencével, a Benoit produkció megálmodójával készült villáminterjú a Lóvasút rendezvényközpont jóvoltából a karantén és a nemrég bemutatott Be happy – burleszk egy felvonásban című előadás kapcsán.

    – Hol láthattak korábban a nézők és milyen szerepekben találkozhattunk idén veled?

    Sok színházi és filmes szerep van már mögöttem, de talán a Kontroll című film Gyalogkakukkjaként ismerhet leginkább a közönség.
    2007-ben végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés-színész szakán. Még ebben az évben osztálytársaimmal megalapítottuk a HOPPart Társulat nevű független színi társulatot és egy évre rá a Nemzeti Színházhoz szerződtem, aminek ma is társulati tagja vagyok. Az idei évadban játszottam a Szász János rendezte Macskajátékban, és 10 napja lett volna egy bemutatóm, aminek a próbafolyamata a járvány miatt a premier előtt két nappal szakadt meg. A Forró mezők című előadás bemutatója így későbbre csúszik, melyet Berettyán Nándor írt és rendezett, Móricz Zsigmond regényéből.

    – Hogyan született a be happy előadás ötlete?

    Lányom, Mátyássy Kála Cecília hét és fél éves, de már kisebb kora óta érdekli a színház, a tánc, a film világa. Két és fél évesen játszott először színpadon, a Zsótér Sándor rendezte Brand című előadásban, a Nemzeti Színházban. Pontosabban együtt játszottunk, mert én is szerepeltem benne. Aztán Euripidész Hippolütosz című drámájában is együtt játszottunk Kálával, de ebben már a két évvel idősebb bátyja is szerepelt. A kart alakítottuk mi hárman, apa és két gyereke. Ezt szintén Zsótér Sándor rendezte. Jó kaland volt, de ezek az előadások már nincsenek műsoron. Ezek után valami olyat kerestünk, amit ketten tudunk a kislányommal játszani. Hamar rátaláltunk Chaplin Kölyök című filmjére, és ez lett a kiindulópont. Tudtuk, hogy nonverbális előadást akarunk a film alapján, de a mába helyezve. Sok mozgás, tánc legyen benne, és lehessen rajta nevetni, meg ha kell, sírni is. Másfél éve hoztam létre a Benoit produkció nevű produkciós műhelyt, aminek a Be happy az első önálló előadása.

    – Hogyan zajlottak a próbák? Mennyire speciális helyzet ha egy gyerek és egy felnőtt hoz létre egy előadást?

    A bemutatót december közepén, karácsony előtt tartottuk, de már nyáron elkezdtük a táncokat megtanulni, Erdőfi Anna koreográfus segítségével. Volt egy szövegkönyvünk, ami meghatározta a sztori vonalát. De ez csak egy alapot adott, amitől végül sokszor eltértünk. Igazi műhelymunka volt ez, a próbák során születtek meg az újabbnál és újabb ötletek. Kála ugyanannyira beleszólt és alakította az előadást, mint én. Markáns véleménye volt például az előadás végéről. Én mást terveztem. Ő nem engedett a saját elképzeléséből, és beigazolódott, hogy igaza van.
    Általában délután, iskolaidőn kívül próbáltunk. Csak a főpróbahéten hiányzott pár napot, de a suliban a tanárok, az igazgató, és az osztálytársak is nagyon nyitottak voltak. Rengeteget segített Fábián Réka is, aki a jelmezeket és a játékteret tervezte és a rendezőasszisztensi feladatokat is ellátta. Az ő észrevételei is sokat formálták az előadást.

    – Az előadásban többször is találkozhatunk a halállal. Ezt a témát hogy beszéltétek meg?

    A halál egészen kiskortuktól kezdve foglalkoztatja a gyerekeket, ami egy teljesen természetes dolog. Mi erről őszintén beszélünk velük, ha érdekli őket, nem tekintjük tabunak. A családunkban az elmúlt időben több haláleset is történt, így nem is lehet nem beszélni róla. De például a koronavírus járvány kapcsán is naponta fölmerül a téma. 
    A Be happy előadás alapvetően egy színpadi burleszk, ahol bár megérinti a szereplőket a halál szele, de ők ki tudják röhögni és le tudják győzni. Az életben ez nem így van, de a színpadon minden megtörténhet. Kálának nagyon fontos volt, hogy az előadásban ne a halál győzzön. Jogos.

    – Milyen más színházi, vagy kevésbé színházi terveid vannak a Lóvasútra?

    Sok tervem van, de jelenleg a koronavírus járvány teljesen felborította a megvalósíthatóságot. Egy erős újratervezés történik éppen, ami akár azt is jelentheti, hogy új színházi formákat kell kitalálni.  Mindenesetre a jövőben tervezünk létrehozni Emily Bronte: Üvöltő szelek című regényéből egy zenés színházi előadást Zsótér Sándor rendezésében. Valamint egy éjszakai színházat vámpír témakörben, ami a Lóvasút Peron mellett, az erdőben is játszódna. És természetesen a Be happy előadást reálisan nézve, legkorábban ősztől újra játsszuk a Lóvasúton.

    – Hogy telnek a napjaitok, ezekben a vírusos időkben?

    Leginkább tanítással. Három gyerekünk van. Az online oktatás egyre inkább beindul, de így is sokat kell együtt tanulnunk. Meg programokat kitalálni, hasznosan eltölteni az időt. Eddig is tudtam, de most hatványozottan kitűnik, hogy pedagógusnak lenni kemény meló. A színházak most nem játsszanak, ami nehéz helyzetbe hozta a szakmát. Ez nem jó. De közben meg jó, hogy most otthon lehetek a családdal és tudunk vigyázni egymásra. A gyerekek már kívülről fújják, hogy kézmosás, maszk, könyökhajlatba köhögés. Nyolckor taps az egészségügyben dolgozóknak, és a három éves kisfiam koronavírus akar lenni farsangkor.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -