34 év után újra megrendezte Spiró György Csirkefej című tragédiáját Vincze János a Pécsi Harmadik Színházban. A Jászai-díjas rendezőt a szabadpecs.hu kérdezte elsőként arról, miért érezte szükségesnek, hogy ennyi év után megint színre vigye Spiró drámáját.

„A Csirkefej a kortárs magyar drámairodalom alapműve. Az aktualitásából semmit nem vesztett, és tartok tőle, hogy ez még így lesz nagyon sokáig. Azt gondolom, hogy egy ilyen súlyú drámát minden korosztálynak ismernie kell. (…) Spiró általános emberi kérdéseket vet fel, az elmagányosodásról beszél, és arról, hogy miképp akarunk tanulni a hibáinkból, bűneinkből, és hogy miképp ébred fel bennünk a vágy jó cselekedetre. A darab egyik főszereplőjének, a Vénasszonynak megölik a macskáját, s ő azt gondolja, hogy Isten azért büntette meg őt, mert korábban ő is bűnöket követett el. Sorba szedi a bűneit, és elhatározza, hogy megpróbálja jóvá tenni őket, ezért szeretne valami jót cselekedni. Az, hogy valaki beismeri önmaga előtt a bűneit, és szeretne valami jót tenni, gyakran előfordul, és nemcsak öregekkel, de a középkorúakkal és a fiatalokkal is” – fogalmazott Vincze János.

Arról szólva, hogy a jó cselekedetre tett kísérlet itt tragédiához vezet, kifejtette: „Spirónál visszatérő elem, hogy a hősei jót akarnak tenni, de kudarcot vallanak, mert akin segíteni szeretnének, az nem tud mit kezdeni a jószándékkal. Például a Kvartett című darabjában hazalátogat Amerikából egy ’56-os magyar, elmegy egy családhoz, és szeretné viszonozni azt a jót, amit kapott egykor a családfőtől, de az gyanakvón elutasítja ezt a gesztust. Azt sugallják ezek a drámák, hogy rajtunk nem lehet segíteni, nincs hozzá tehetségünk.”

Azt is megemlítette, hogy a Harmadik Színház a Spiró-drámákkal rangos szakmai díjak egész sorát gyűjtötte be:

„A legnagyobb siker azonban talán az volt, ahogy Pesten a Katona József Színház közönsége fogadott minket”

A teljes interjú itt érhető el.

A Pécsi Harmadik Színházat az 1980-as évek végén hozta létre Vincze János a megszüntetett uránbánya művelődési házában. Ez a színház, amely az akkori változások lendületével alulról szerveződött, az 1990-es évek közepére – produkciókat létrehozó művészi alkotóközösségek számára a műhelymunka lehetőségét biztosító működésével és sikeres előadásaival (Örkény-trilógia: Pisti a vérzivatarban, Kulcskeresők, Forgatókönyv; Pilinszky János: Gyerekek és katonák; Sławomir Mrożek: Emigránsok; Spiró György: Csirkefej; Füst Milán: Boldogtalanok) – jelentős szakmai elismertséget vívott ki magának. 

Bár nem volt hivatásos színház, mégis több előadás meghívást kapott az országos színházi találkozók versenyprogramjaiba, ami az akkori magyar színházi struktúrában igen fontos változást, áttörést jelentett. Működése és eredményei alapján Pécs város első szabadon választott közgyűlésének döntésével 1995. január 1-jétől a Pécsi Harmadik Színház társulat nélküli, produkciókra szerveződő, önkormányzati és központi költségvetési támogatásban részesülő befogadó színház lett.

A Csirkefej bemutatóját december 13-án tartották, a további időpontokról a színház honlapján tájékozódhatunk.