A restaurátori munkák befejeztével visszakerült a Blaha Lujza térre a színházi emlékkő – közölte a Budapesti Közlekedési Központ.

Mint írták, a Blaha Lujza tér felújításának fontos pillanata, hogy visszakerült eredeti helyére a színházi emlékkő, amely az egykori Nemzeti Színház helyét jelöli, és száz évvel a Népszínház alapkövének elhelyezése után, 1973 decemberében avatták fel.

Tudatták azt is: a Blaha Lujza téren elkezdődött a térbútorok kihelyezése, a gyalogosok ismét használhatják a József körúton kialakított, a 4-es és a 6-os villamos megállójához vezető – már korábban is meglévő – gyalogátkelőt.

Továbbá hamarosan birtokba vehetik a harmadik újonnan kialakított átkelőhelyet, amelyik a Rákóczi úton vezet át a tér buszmegállókhoz közeli sarkától az Erzsébet körút irányába.

A hivatalos döntés az épület bontásáról 1964-ben született meg, amelyet közlekedés- és városfejlesztési okokkal magyaráztak. A pesti közönség azonban politikai szándékot sejtett az elhatározás mögött, amelyhez csak ürügy volt a metró. A szakemberek szerint ugyanis a metrót a színház elbontása nélkül is meg lehetett volna építeni, és ez nem is volt titok, a korabeli újságok is megírták – számolt be összegző cikkében a PestBuda.

A lebontásról szóló döntés természetesen óriási tiltakozást váltott ki a színészek és a közönség soraiból. A leghangosabban Gobbi Hilda tiltakozott, aki állítólag annyira összeveszett a lebontást támogató Major Tamással, hogy annak színházi öltözőajtaját Gobbi hazavitte, és a telkén direkt budiajtónak használta.

Azonban minden ellenkezést lesöpörtek az asztalról. A színházat 1964 végére kiürítették, és 1965 márciusában elkezdődtek a robbantások. A pestiek abban is politikát, a nemzet megalázását láttak, hogy az első robbantásra március 15-én került sor. A legnagyobb robbantás március 28-án történt, majd április 23-án az utolsó részeket is eltüntették. 

Az egykori színházépületre ma is emlékeztet a Csokonai utcában álló magányos torony, amely egykor a színház tűzoltórendszerének része volt, itt tárolták azt a vizet, amelyet tűz esetén azonnal be lehetett volna vetni – írta a PestBuda.

„Több hivatalos dokumentum tanúskodik arról, hogy a bontás elrendelése előtt szakértőket kértek fel a színház műszaki állapotának elbírálására, esetleges felújítási költségeinek felbecsülésére. Szakvéleményükből kitűnik: az épület valóban rossz állapotban volt. Ugyanakkor az is tény, hogy a köztudatban egészen más kép él. A Nemzeti Színház otthonát jelentő épület, az ott játszó színészek és a nézők számára elavultsága, rossz műszaki állapota ellenére is többet jelentett egy színházépületnél, így a Nemzeti Színház elleni támadásként élték meg az épület eltüntetését. Elképzelésüket támogatta az a tény, hogy döntéshozóknak, úgy tűnik, hosszú ideig nem volt érdeke az új színház felépítése, csak a régi lebontása” – számolt be a Múlt-kor.hu.