A Ciróka-család nagypapája, Apró Ernő úgy döntött, hogy visszavonul az aktív színpadi munkától. 

A Ciróka Bábszínház közleménye:

A Ciróka-család nagypapája, Apró Ernő úgy döntött, hogy visszavonul az aktív színpadi munkától. Annyi mindent érzünk, hogy szinte lehetetlen lenne azt szavakba önteni, de szerencsére Gimesi Dóri segítségünkre sietett. Hát így érzünk mi, drága Ernő : 

Namármost. Felmerülhet a kérdés: mit is csinál pontosan egy bábszínész? Hát bábozik. Megmozdít. Átlelkesít. Mesél, varázsol, életre kelt. Hogy mit varázsol, mit mesél, mit kelt életre? Mindent a világon. Farkast és királyt, ördögöt és tündért, Gepettót és Pinokkiót. Keze között megéled a fadarab, az agyag, a kenyértészta, és nincs az az egészen kicsi vagy épp egészen nagyocska gyerek, akire az Ernő-féle varázslat ne hatna azon nyomban.

Vannak az egyszerű esetek. Amikor a gyerek bejön a színházba, lenyűgözi a játék, tátott szájjal figyel, gurgulázva nevet, és aztán pirosra tapsolja a tenyerét, és azt mondja otthon az anyukájának, hogy ez olyan jó volt, menjünk bábszínházba máskor is. 

Nna, mondhatnák, nincs is ennél könnyebb munka a világon, az ember csak bebattyog a Ciróka Bábszínházba, megkapja a szerepet, megtanulja a szöveget, eljátssza a figurát, aztán meg meghajol a végén. De azért a dolog mégsem ilyen egyszerű. Mert – és most tessék nagyon figyelni! – akadnak ám nehéz esetek is.

Előfordul, hogy a színpadon olyan történet elevenedik meg, amely facsarja a szívet, megérinti a lelket és nem csak megnevettet, de el is gondolkodtat, könnyeket is csal a néző szemébe. És olykor nem csak a néző szívét facsarja, hanem a játszóét is. Ilyenkor kell csak igazán a varázslat, a szeretet, a bölcsesség! De ha a bábos jól varázsol, ha nem fél a mélységektől és a magasságoktól, ha képes a lelke legrejtettebb zugába leszállni és életet adni a figurának, akkor a nézőtéren ülő gyerek a szívébe zárja a színházat és magával viszi az élményt útravalónak az életre.

Ebből persze az következik, hogy bábszínész nem lehet akárki. Ehhez a munkakörhöz olyan képességek kellenek, amelyek a legritkább esetben találhatók meg valakiben együtt. A jó bábszínész ugyanis remek színész, de alázatos csapattárs, bármikor képes megnevettetni, de meghatni is, minden nap figurának köcsönadja a lelkét, ezer karakterhangot tud, de nem fél megszólalni a saját hangján, néha harsány játékmester, máskor néma mozgató, szeret a középpontban lenni, de láthatatlanná tud válni egy ötvencentis figura mögött, ezer színnel mesél, de ismeri a mesék mögött a valóságot, felszabadultan játszik, könnyű kézzel varázsol, de varázslata mindig komoly és játéka mindenek felett igaz. Nem is találni ilyen varázslót még egyet széles e világon, hiába keresnénk több száz esztendeig.

Mert van a világon egy csomó tündér, de Csomótündér csak egyetlen egy van. Van egy csomó nagypapa, de Repülő Nagypapa csak egyetlen egy van. Van egy csomó életre vágyó fabábu és aranykezű bábkészítő mester, de hogy valaki egyszerre legyen Gepetto és Pinokkió is – olyan csak egyetlen egy van.