Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. július 27., szombat

    Vizityúk – Zsótér Sándor rendezése a Katonában látható

    2023. április 29., szombat 07:55

    Zsótér Sándor másfél évtized után tért vissza a Katonába. Stanisław Ignacy Witkiewicz Vízityúk című előadását vitte színre Mészáros Béla, Keresztes Tamás, Mentes Júlia és Stork Natasa főszereplésével, amit április 21-től tekinthetünk meg a Katona Kamrában.

    Ajánló a darab elé – Zsótér Sándor sorai:

    A lengyelek, legalább is a lengyel drámaírók (Mickiewicz, Slowacki, Wyspiański, Witkiewicz,Gombrowicz…), nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt, és tökéletes, megfoghatatlan, sima éslecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt…

    A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mélyértelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú. Nemzedéki konfliktus, család, élet értelme, szerelem, halál, magány, pénz, forradalom – benne van az egész világ, mint a gömbben.

    De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő, és fotográfus is. A semmiből előtűnőgyerek, aki álmodik és fest, és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vérszerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e.

    Interjú Mészáros Bélával és Zsótér Sándorral:

    Április 21-én mutatják be a Vízityúkot a Katona József Színház Kamrájában. Az előadás műfaja szférikus tragédia – mit jelent ez pontosan?

    Zsótér Sándor: Egyfelől vicces műfaj-meghatározás, másfelől a darab szerkezete szférikus, azaz gömb alakú, önmagába zárt. És egyben konkrét is: ahol és amivel elkezdődik, majdnem ott és úgy fejeződik be. A darab első jelenetében Vízityúk lelöveti magát a szeretőjével. Tíz év múlva ugyanott megtörténik még egyszer ugyanez, a történet héjszerkezetként önmagába tekeredik.

    Miért éppen most esett a választása erre a darabra?

    Zs. S.: 1983-ban olvastam egy cikket a miskolci előadásról. Egy fotót lefényképezett a szemem egy háromkerekű biciklin ülő fiúról, akit Kuna Károlynak hívtak. Elolvastam a darabot, két-három éve pedig újraolvastam. Mocorgott bennem. Amikor felkérést kaptam a Katonától egy bemutatandó darabra, járt vele egy papír is a szabad színészekről. Keresztes Tamás és Mészáros Béla neve is szerepelt rajta, és akkor eszembe jutott ez a darab. Úgy éreztem, itt az ideje. Tamással tizennégy éve dolgoztam a Katonában, de Bélával még soha.

    Hogyan lett Béla Keresztes Tamás apja?

    Zs. S.: Annak kell csinálnia, aki el tudja játszani. Fizikai, idegrendszeri különbséget akartam. Béla uszálykormányos apa, aki művészt akar csinálni a fiából. Kificamítja a fiú életét.

    Mészáros Béla: A darab kapcsán nélkülözni kell azt, amit eddig gondoltam a színjátszásról. El kell dobni az agyunkat, hogy olyan dolgot tudjunk megfogni benne, ami egyedivé teszi. Nem lehet olyan szerepívet végigvinni benne, amilyet más darabokban.

    Zs. S.: Az életem sem egy ív, nem egyértelműen vezet valahová, ahogy a darabban mondják, inkább nem-euklideszi. Több „beszélgetős” darabot rendeztem, az amerikaiak beszédfolyondárok. Ülnek, állnak, isznak és veséznek. O’Neill és Tennessee Williams apa–fiú duettjei például egyfelvonásnyiak. Kivesézik a múlt-jelen-jövendőt, kotorásznak, faggatnak, emlékeztetnek, beszélgetnek arról, hogy nem tudnak beszélgetni. A lengyel darabírók, amennyit én ismerek, ugrándoznak, mintha két-három oldal elveszett volna, pedig nem – de az életemben is kihagyok két-három oldalt. Nem mondunk el/ki/meg mindent. Hazudozunk.

    Folytatást itt olvashat, az ART IS BUSINESS OLDALÁN.

    Az előadásban erős hanghatások hallhatók.

    SZEREPLŐK:

    Az Apa, Wojciech Walpor Mészáros Béla
    Ő, Edgar Walpor Keresztes Tamás
    A fiúcska, Tadek Lelkes Botond e.h.
    A Lady, Alice of Nevermore hercegnő Mentes Júlia
    Vizityúk, Flake-Prawacka Erzsébet Stork Natasa m.v.
    Gazfickó, De Korbowa-Korbowski Richard, Recté Wiktos Mátyás Béres Bence
    Három aggastyán:
    Tipowicz Efemér Dankó István
    Szellemer Izsák Ujlaki Dénes
    Evader Alfréd Bán János
    Lakáj, Jan Pablichenko Jakab Balázs e.h.
    A főspicli, Smorgon Adolf Dankó István
    Lámpagyújtogató Bán János

    ALKOTÓK
    Díszlet Ambrus Mária
    Jelmez Benedek Mari
    Dramaturg Ungár Júlia
    Zene Lelkes Botond
    Rendező Zsótér Sándor

     Jegyeket itt válthatnak.

    Fotó: Dömölky Dániel

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram